Berzsenyi Barnabás (1918.02.12-1993.06.18.)

Kategória:

Leírás

Berzsenyi Barnabás

1918. február 12. Kemenessömjén – 1993. június 18. Osnabrück

Olimpiai és kétszeres világbajnoki ezüstérmes, 17-szeres magyar bajnok párbajtőrvívó, Berzsenyi Dániel költő dédunokája.

Berzsenyi György okleveles mezőgazdász és Szabó Etelka fia 1918. február 12-én a Berzsenyi család ősi fészkében, Kemenessömjénben látta meg a napvilágot. A hagyományoknak megfelelően a soproni evangéliumi gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, a család azonban Budapestre költözött, így az érettségit már a Werbőczy István (ma József Attila) Gimnáziumban tette le. 1941-ben jogi diplomát szerzett, ezt követően a Mezőgazdasági Minisztériumban miniszteri személyi titkár lett, 1953-tól 7 éven át pedig a Budapesti Vízellátási Hivatalban dolgozott.

Fiatal joghallgatóként a BEAC-ban, a mai OSC teremben Gerentsér László tanítványaként kezdett el vívni, eleinte tőrvívásban aratott sikereket, 1940-ben egyéni bronzérmet szerzett az országos bajnokságon.

Kiemelkedő eredményeit azonban párbajtőrben érte el, 1941 és 1960 között hétszeres magyar csapatbajnok, közben 5 alkalommal egyéniben is diadalmaskodott (4 alkalommal tőr csapatbajnoki címet is szerzett az 1945-től a KASE, majd 1950-től a Budapesti Vörös Meteor színeiben versenyző Berzsenyi).

Nemzetközi debütálására a helsinki olimpián került sor, ahol a párbajtőrcsapattal 5. helyezést ért el. Legnagyobb egyéni sikere az 1953-as brüsszeli világbajnoksághoz fűződik, ahol a győztes Sákovics József mögött ezüstérmet szerzett. Az 1955-ös római világbajnoki csapatbronz után komoly reményekkel indult a Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, Marosi József, Nagy Ambrus, Rerrich Béla, Sákovics József összeállítású csapat a melbourne-i olimpiára, de az esélyes francia csapat 9:7-es legyőzése után a döntőben már nem tudtak komoly ellenállást kifejteni az olasz csapat ellen, ezüstérmet nyertek. Az 1957. évi párizsi világbajnokság csapatezüstje után pedig már helyet követelt magának az ifjabb generáció.

Berzsenyi Barnabás még 41 évesen, 1959-ben is a legjobb lett a magyar bajnokságon, de a válogatottnál már nem vették számításba. 1960-ban feleségével, Jolánnal és két fiával, Balázzsal és Zsolttal emigrált Magyarországról, előbb 3 évig az egyiptomi válogatott mellett dolgozott, majd 2 évre a finn öttusa-válogatott vívóedzőjének szegődött. 1966-tól 4 évig a portugál válogatottat irányította, majd 1983-as nyugdíjazásáig Németországban tevékenykedett, Koblenzben és Osnabrückben volt vívómester. A művelt, szerény Berzsenyi Barnabás mindvégig megőrizte magyar állampolgárságát, de csak 1988-ban léphetett hazai földre. Ezután évente hazalátogatott a sömjéni Berzsenyi-kastélyba, felesége elvesztése azonban nagyon megviselte. Osnabrückben hunyt el, de hamvait végakarata szerint 1993. július 7-én a kemenessömjéni családi kriptában helyezték örök nyugalomba.

2018. február 12-én, Bezsenyi Barnabás születésének 100. évfordulója alkalmából a szombathelyi Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományörző Egyesület a kriptánál megemlékezést tartott.

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Berzsenyi Barnabás (1918.02.12-1993.06.18.)” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.