Leírás

Dabóczi Mihály (1905. március 29. Marosszentkirály – 1980. február 22. Budapest)

„Vívók szobrásza –  szobrászok vívója”

1905. március 29-én Marosszentkirályon született, 8 gyermekes családban. A Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa volt, 2 évi állami ösztöndíjjal Rómában is tanult. Közel 50 köztéri szobra mellett kisplasztikái és érmei is jelentősek, több, mint 30 szobrát a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Dabóczi Mihály azonban nem csak művész volt, hanem vérbeli sportember is1932 től az 50-es évek végéig versenyszerűen vívott, a szikár termetű, szívós és nagy küzdőszellemmel megáldott vívó tőrben, kardban és párbajtőrben egyaránt I. osztályú versenyző volt, és még 60 éves korában is lejárogatott az OSC vívóterembe.

A Marosvásárhely SE-ben együtt gyakorolt Szabó Lászlóval és Csiszár Lajossal, Santelli későbbi mester tanítványaival, maga is Santelli tanítvány volt, akivel kapcsolata tovább mélyült, amikor a Maestro lánya, Fiorenza a Képzőművészeti Főiskolára került, ahol Dabóczi Kisfaludi Strobl tanársegédje volt (1935-38-ig).

Dabóczi Mihály sportszeretetét számos sporttárgyú alkotás őrzi, megörökítette többek között Kabos Endrést, Santelli Italot, Elek Ilonát, dr. Gerentsér Lászlót és Szabó Lászlót is.

Santelli Italo síremlékének avatásán, mely a Sportmúzeumban őrzött Dabóczi dombormű másolata, Gerevich Aladár mondott beszédet, Kabos Endre portréjának festett gipsz másolata pedig az UTE vívóteremben látható.

Érmeit a család 2009-ben a Vívómúzeumnak ajándékozta.