dr. Nedeczky László (1913.09.19. Bp. – 2008.05.25. Bp.)

Kategória:

Leírás

Nedeczky László dr.

  1. szeptember 19. Budapest – 2008. május 25. Budapest

1913. szeptember 19-én született dr. Nedeczky László, a magyar és nemzetközi vívósport életének évtizedekig kiemelkedő és meghatározó alakja.

Budapesten született, édesapja nyomdaigazgató volt (annak idején a Nemzeti Sport is az ő nyomdájában készült), édesanyja pedig a tehetős erdélyi családból származó Pálfi Erzsébet. Az elsőszülöttet még 2 fiú követte, György, majd Árpád.

A már gyermekkorától született szervezőnek bizonyuló Nedeczky László 1931-ben kezdett vívni Gerentsér László vívómesternél a BEAC-ban, a mai OSC vívóteremben (a BEAC junior bajnok kardcsapatában együtt versenyzett Ságvári Endrével is). Legjobb eredménye az 1939. évi főiskolai világbajnokságon kard csapatban szerzett aranyérem, de büszke volt arra is, hogy egy kizárásos versenyen győzött Kárpáti Rudolf előtt. Nem lett olimpia bajnok, világhírű versenyző – de a sport, vívás élete végéig meghatározó szerepet játszott az életében.

1935-ben szerzett jogi diplomát (a vívásért szintén élő haló György öccse is jogász lett, Árpád pedig állatorvos), az állástalan jogászt a Magyar Királyi Rendőrség vívócsapata igazolta le, így lett rendőrségi fogalmazó-gyakornok és rendőr kardbajnok. 1940-től egy ideig katonaként a fronton szolgált. A háború alatt sok mindennel próbálkozott, volt ügyvéd-jelölt, az MLSZ külügyi tikára és a Nemzeti Sport vívórovat vezetője is, ő készítette az utolsó riportot 1943-ban Santelli Italoval, aki 1945-ben Budapest ostromakor halt meg.

1943 januárjától a Gamma Művek kereskedelmi igazgatójaként tevékenykedett. A háború után, 1948-ban már csak a Gamma volt az egyetlen magántulajdonban lévő nagyvállalat, és az állami vezetők ezt is állami tulajdonba akarták venni. Politikai hadjárat indult a gyár vezetői ellen, Nedeczky László a tulajdonossal együtt a Markó utcai fogdába került, októberben pedig 3 év fegyházra ítélték, melyet Sopronkőhidán kezdett meg.

1949 februárjában kegyelmet kapott, de amikor kiengedték, nem tudta, hogy mi lesz vele és a családjával (időközben megszületett egyetlen gyermeke, Ildikó). Ekkor Elek Ilona és Rerrich Béla felelősséget vállalt érte a sportvezetés előtt és együtt megkezdhették az első budapesti vasutasklub, a Lokomotív (később BVSC) vívószakosztályának a szervezését. Kezdetben a Semmelweis utcai BEAC teremben voltak az edzések, de Laci bácsi kiharcolt egy termet a belvárosban (amelyet a szakszervezet és Ascher Oszkár neves színész is meg akart szerezni, ez utóbbi a Nemzeti Színház bútorraktárának szánta a helyiséget). A ma már legendás BVSC terem megnyitóünnepsége 1955-ben volt, ahol azután fiatalok ezrei tanultak meg vívni.

Nedeczky László még 1944-ben ismerkedett meg Bathó Mártával, unokatestvére, Pálfi Sándor testőrszázados menyasszonyával. Első látásra beleszeretett a fiatal lányba, és kitartó udvarlásának köszönhetően 1946. május 18-án megtarthatták a díszes esküvőt, melyen a vőlegény tanúja Bay Béla volt, az Ave Mariat pedig Simándi József énekelte.

Az ifjú asszony ekkor persze már tisztában volt vele, hogy újdonsült férje milyen tevékeny és sokoldalú ember, és nemcsak a család, de a vívás szerelmes is, így nem érte meglepetés, hogy nászútjukat néhány napra megszakították azért, hogy Nedeczky részt tudjon venni a FIE brüsszeli kongresszusán. A háború utáni első FIE rendezvényen ugyanis ki akarták zárni a vesztes országokat a FIE tagjai közül, meggátolva ezzel, hogy nemzetközi és világversenyeken indulhassanak a versenyzők (mint ahogy Németországot ki is zárták). Nedeczky László francia nyelven elmondott beszéde után azonban a magyarok FIE tagok maradhattak, az ezt követő banketten pedig a 19 éves fiatalasszony elbűvölte az 50-60 éves  küldötteket….

Bay Béla nemcsak esküvői tanúja volt Laci bácsinak, hanem jó barátja és harcostársa is, kettejük vezetésével a BVSC a magyar vívás legeredményesebb szakosztályai közé emelkedtek, elég talán csak az 1972-es müncheni olimpiát említeni, ahol a BVSC-s vívók közel álltak hozzá, hogy mind a 4 egyéni számot saját nevelésű vívói nyerjék: Fenyvesi Csaba aranyérmes lett, Bóbis Ildikó, Kamuti Jenő és Marót Péter csak hajszállal maradt le róla.

Nedeczky László (vagy ahogy még nevezték: Latyak) nevéhez fűződik még számtalan olyan esemény vagy rendezvény, amely nélkül a vívósport ma nem lenne az, ami: ő szervezte 1950-ben az első vívóiskolát, megalapította a Tokaj Express férfi párbajtőr (1970-től) és a Martini Kupa női párbajtőr (1989-től) Világkupa versenyeket, a Balaton–bajnokságokat, klubtúrák és nemzetközi versenyek tucatjait. 1935-90-ig volt nemzetközi versenybíró, DT tag, 1931-től MVSZ elnökségi tag, majd örökös tiszteletbeli tag, 1940-99-ig protokollfőnök, 2003-ban pedig a FIE örökös tiszteletbeli tagja címet kapta meg.

Utolsó éveiben már nehezen mozgott, de a nagy versenyeket nem hagyta volna ki. Túl a 90-en is mindig újabb és újabb feladatokat tűzött ki maga elé, utolsó nagyobb munkája az olimpiai bajnokok aláírásának és adatainak az összegyűjtése volt.

Dr. Nedeczky László vasdiplomás jogász matuzsálemi életkort élt meg, 95 éves korában, 2008. május 25-én hunyt el.

Nem nyert olimpia vagy világbajnoki érmeket, még csak magyar bajnok sem volt. Nem volt bajnokok edzője sem. Mégis, amíg a vívósport emlékei megmaradnak, neve és tevékenységének eredményei fennmaradnak. Hosszú, tevékeny, sikeres és boldog élete volt: ha valakiről elmondható, hogy teljes életet élt, ő volt az.

Köszönet leányának Zádor (Nedeczky) Ildikónak az emlékek felidézéséért és a támogatásért, amelyet a Vívómúzeumnak nyújt.

 

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„dr. Nedeczky László (1913.09.19. Bp. – 2008.05.25. Bp.)” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.