Leírás

Dunay Bertalan (Szárazberencs, 1877. április 25. – Budapest, 1961. március 1.

Országos bajnok, olimpikon kardvívó, gépészmérnök.

Az 1877. április 25-én Szárazberencsen született Dunay Bertalan a Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE) vívója volt, mestere Leszák Károly. Nevével először a korabeli újságokban 1901. december 8-án találkozhattunk, a BBTE Attila utcai csarnokában megrendezett „Dísz torna” résztvevőjeként.

1912-ben már nemzetünk színeit képviselte az amszterdami olimpián, ahol kard egyéniben 13. helyezést ért el, de az I. világháború, mint annyi más kiváló vívó, az ő pályafutását is félbe szakította. A háború vége azonban ismét a páston találja, és 1920-ban az újraindult magyar bajnoki sorozatban egyéni kardbajnokságot nyert.

Az apró termetű, cvikkeres, kopaszodó fürge ember 50 évig állt a magyar kardvívás szolgálatában. A Nemzeti Sport 1929. március 4-i száma így ír: „A verseny nagy meglepetése az 52 éves Dunay Bertalan nagyszerű vívása, mellyel megérdemelten a második helyre került. Ritka szép teljesítmény egy családtól, hogy délután az apa, délelőtt a két fia ér el nagyszerű teljesítményt. A tőrversenyben harmadik és negyedik helyen végzett Dunay András és Dunay Pál ugyanis Dunay Bertalan fia.” (Az a Dunay Pál aki 1935-ben megszerezte a magyar párbajtőrvívás első aranyérmét világversenyen, a varsói Európa-bajnokságon.)

A hatszoros olimpiai bajnok Kovács Pál, amikor 1929-ben Debrecenből Budapestre került, először a közgazdasági egyetemre iratkozott be, eközben a BBTE-ben sportolt, ahol 1 évig Dunay Bertalan foglakozott vele.

A Képes Sport 1960-ban pedig megemlíti, hogy „Dunay Bertalan például még 73 éves korában is komoly ellenfele volt a fiataloknak.”

A civil életben is hűséges természetű volt, 1897-től 60 éven át a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott, 1944-től műszaki főtanácsosként, 1957-ben ment nyugdíjba.

Többször viselt tisztséget a BBTE-ben és a Magyar Vívó Szövetségben, a halkszavú, szerény embert mindenki szerette és atyai jóbarátjának tartotta.