Leírás

Dunay Pál (1909. június 12. Budapest – 1993. július 17. Oberasbach)

A magyar párbajtőrvívás első (nem hivatalos) világ (Európa-)bajnoka.

Budapesten született 1909. június 12-én, igazi vívó családban, hiszen édesapja, Dunay Bertalan kora egyik legnevesebb vívójának számított, olimpikon, aki 43 éves korában, az I. világháború után 1920-ben újraindult magyar bajnoki sorozatban egyéni kardbajnokságot nyert. Testvére, András is kiváló vívónak számított, 2x-es országos bajnok csapattag.

Dunay Pál 1933 és 1948 között mindhárom fegyvernemben válogatott volt.  Pályafutása alatt összesen 14 országos bajnoki címet szerzett: 5 párbajtőr (1 egyéni), 6 tőr (2 egyéni), 3 kard. Részt vett az 1936-os berlini olimpián, 1948-ban Londonban pedig tagja volt az 5. helyezett tőr (Bay Béla, Gerevich Aladár, Dunay Pál, Hatz József, Palócz Endre, Maszlay Lajos) és a szintén 5. párbajtőr (Balthazár Lajos, Bay Béla, Dunay Pál, Hennyei Imre, Mikla Béla, Rerrich Béla) csapatnak.

Az apró termetű, balkezes, tréfára mindig kész, örökmozgó vívó a kor legnagyobb világversenyei közé tartozó főiskolai világbajnokságokon halmozta az érmeket: 2x-es főiskolai világbajnok, 1x-es ezüstérmes, 4x-es bronzérmes.

Sporttörténeti sikerét 1934-ben, 25 éves korában érte el: a varsói Európa-bajnokságon (nem hivatalos világbajnokságon) párbajtőr egyéniben higgadt, pontos vívással, óriási meglepetésre magabiztos győzelmet aratott. Győzelme a magyar vívószakembereket is meglepte, hiszen a fénykorát élő magyar kard és női tőr vívás mögött a párbajtőr szakág még nem volt sem túl népszerű, sem elég támogatott. (A varsói eb-n aranyérmet nyert még Elek Ilona, Kabos Endre, a női tőr csapat (Bogen Erna, Dany Margit, Elek Ilona, Elek Margit, Horváth Kató, Vargha Ilus) és a kardcsapat (Erdélyi Jenő, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Piller György, Rajcsányi László, Rajczy Imre.)

Dunay Pál úttörő győzelme évtizedekig nem talált követőre, a következő győzelmet 1953-ban szerezte Sákovics József (majd 1962-ben Kausz István, 1965-ben Nemere Zoltán, 1981-ben Székely Zoltán, 1982-ben Pap Jenő, 2007-ben Kulcsár Krisztián, 2015-ben Imre Géza, 2019-ben Siklósi Gergely).

Az aktív sportolást 1954-ben fejezte be, ezt követően gépészmérnökként dolgozott az angolul és németül tökéletesen beszélő volt katonatiszt.

1960-ban az NSZK-ban kapott vívómesteri állást (a fizetése 10.000 forint volt, míg idehaza egy miniszter 6.000 forintot keresett), egy-két havonta járt haza bogárhátújával. 1964-ben az egyiptomi vívóválogatott vezetőedzője lett, ekkor már családjával, fiatal feleségével és ikergyermekeivel, Teklával és Bercivel költözött.

Nyugdíjazása után az NSZK-ban élt.

84 éves korában 1993. július 17-én hunyt el, Oberasbachban.