Leírás

Élthes Csaba dr. (1912. március 10. Csíkszereda – 1995. november 18. Budapest)

Vívómester, négy olimpián vezette az USA vívóválogatottját, tanítványa nyerte az Egyesült Államok első olimpia érmét.

Csíkszeredában született 1912. március 10-én, nagyapja, Élthes Jakab Csíkszereda polgármestere volt, édesapja Élthes Zoltán ügyvéd, édesanyja Demény Mária. A család Trianon után költözött Budapestre.

13 éves korában kezdett vívni, elsősorban édesapja kérésére, azért, hogy párbajképes legyen. Ebben az időben még, bár már tiltott volt, még általánosak voltak az első vérig menő párbajok, a legjobb módja pedig annak, hogy elkerüljék a párbajt az volt, ha valaki legyőzhetetlen párbajvívó hírében állt.

1933-ban, 18 évesen beiratkozott a jogi egyetemre, ekkor döntött véglegesen a vívás mellett, melyben nagy része volt Gerentsér Lászlónak, aki az egyetemi klubban (BEAC) oktatott. Később dolgozhatott a kor két másik legnagyobb mesterével, Borsody Lászlóval és Santelli Italoval is, majd Piller tanítványa is volt.

Csakhamar egyetemi válogatott lett, tagja a főiskolai világbajnokságot nyert magyar kardcsapatnak és a világelső magyar kardvívó mezőny egyik jeles képviselőjeként tartották számon. Egy alkalommal például az „Est”-ben Petschauer Attila így írt róla: „egy új vívócsillag született”.

1941-ben, a háború kitörése után hadnagyként fél évig az orosz fronton szolgált, ezután az alakulatát visszahívták, és jogi diplomájának köszönhetően a Belügyminisztériumba került. A háború után „természetesen” lecserélték őt is, azaz kirúgták, fokozatosan a vívás lett a legfontosabb tevékenysége, ebből is tartotta el családját. 1945-ben nősült, első felesége Gründisch Ingeborg volt, szintén kiváló vívó, 1942-ben női tőr egyéni magyar bajnok. 1947-ben születte Adrienn lányuk, aki műépítész lett, 1950-ben pedig Eszter, fogorvos. A házasság 1954-ben válással végződött.

Az 1956-os forradalom leverése után elhagyta az országot, 8 hónapot egy jugoszláviai internálótáborban töltött. 1957 októberében érkezett az Egyesült Államokba, kezdetben egy hamuzógyárban dolgozott, de rövidesen már a New Jersey-i St. Peter kollégiumban tanított vívást, hamarosan Santelli Giorgio (Santelli Italo fia, 1920-ban kardvívó egyéni magyar bajnok) vívótermében is adott leckéket. A sikerek gyorsan jöttek, így 1959-ben az egyik legpatinásabb tengerentúli sportklubban, a New York Atlétikai Clubban (NYAC) lett vívómester.

1960-tól négy olimpián volt az USA vívóválogatott vezetője, tanítványai olimpiai és vb döntős helyezéseket szereztek. Magyar származású tanítványa, Alex Orban 1968-ban az Otto Finsky-emlékversenyen olyan bajnokok előtt tudott győzni, mint Jerzy Pavlowsky, Wladimiro Calarese, Pézsa Tibor, Bakonyi Péter és Vlagyimir Nazlimov, egy másik tanítványa, Peter Westbrook pedig 1984-ben, Los Angelesben megszerezte az amerikaiak első olimpiai érmét is.

Amikor tehette, hazajárt Magyarországra. Második feleségével, Máriával (Baba) aznap indultak volna Budapestről vissza New Yorkba, amikor 1995. október 12-én agyvérzést kapott, majd november 18-án, 83 éves korában életét vesztette.

Hitvallása ez volt: „Edzői karrierem során soha nem arra gondoltam, hogy ki tehetséges és ki nem, mert mindig úgy gondoltam, hogy vívásban nincsen reménytelen eset. Bárki jó vívó lehet, hogyha van jó edzője, élvezi a vívást és kitartóan gyakorol.”

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár, szablyavivas.hu