Leírás

Fülöp Mihály (1936. szeptember 10. Budapest – 2006. szeptember 26. Budapest)

Olimpiai bronzérmes, 2x-es világbajnok és 5x-ös magyar bajnok tőrvívó, vívómester.

1936. szeptember 10-én született Budapesten. 10 éves korában kezdett el vívni, a Toldi Ferenc Gimnázium testnevelő tanárát, Szabó Zoltánt kérdezte meg, hol tudna vívni tanulni. A vézna kisfiúból nem néztek ki sokat, és bár próbálkozott más sportágakkal is (ökölvívás, kajakozás), végül maradt a vívásnál, ahol első edzője Gellér Alfréd volt. 1952-ben azonban Hatz József, az Elektromos vezető edzője meglátott benne valamit, majd rövid időn belül már mindenki meggyőződhetett a tehetségéről, hiszen 17 évesen, 1953-ban a legjobb 12-be jutott a felnőtt országos bajnokságon. 1955-ben már kétszeres felnőtt magyar bajnok (egyéni, csapat), 1956-ban és 1957-ben ifjúsági világbajnok lett.

1957-ben a tőrvívás hazájában, a párizsi világbajnokságon – példaképét a 4x-es olimpiai és 8x-os világbajnok francia D’Oriolát is megelőzve – briliáns vívással világbajnoki címet szerzett, és a Czvikvszky Ferenc, Fülöp Mihály, Gyuricza József, Kamuti Jenő, Tilli Endre összeállítású tőrcsapat tagjaként is aranyérmet nyert.

Ki tudja, még hány nagy győzelmet szerezhetett volna, azonban az 1958. évi világbajnokság előtt a tatai edzőtáborban Horváth Zoltánnal és Bakonyi Péterrel egy csónakkal játszottak, a csónak elúszott tőlük, és Fülöp Misi, hogy megmutassa, mennyire erős, úgy hozta vissza a csónakot, hogy alámerült és a feje fölé emelte. Megroppant a dereka, a sérülés kezdetben egyszerű húzódásnak tűnt, azonban 5 hét fekvés után sem jött teljesen rendbe. A világbajnokságra ugyan kiutazott, de az azt követő országos bajnokságon összeesett, 6 hónapig kórházban kezelték.

Még néhány évig próbálkozott, kínlódott, végül 26 évesen be kellett látnia, hogy már nem bírja a kimagasló eredményekhez szükséges edzésmunkát. Edző lett, 1960-tól 75-ig az Újpesti Dózsa vezetőedzőjeként tanítványa volt Rejtő Ildikó és Marosi Paula is. 6 évig az öttusa-válogatott vívómestere is volt. 1971-ben Balczó András felkérte, hogy készítse fel őt a müncheni olimpiára. A megállapodás része volt az is, hogy ha Balczó megnyeri a vívást az olimpián, vagy 1050 pontot vív, fizet 100 korsó sört a mesternek. Mindketten győztek.

1976-tól az OSC mestere lett, 1981-ban Kuvaitba szerződött, ahol egyik lánya, Judit megtalálta élete párját a legjobb kuvaiti vívó személyében. 6 gyermekük született, a legkisebb, Szultán jelenleg a kuvaiti vívósport egyik legnagyobb ígérete (itthon a Vasasban vív, és rendszeresen indult az Olimpici versenyeken).

1987-ben Kuvaitból hazafelé tartva Fülöp Mihály egy autóbalesetben combnyaktörést szenvedett, megműtötték. Fél év múlva, bár még bottal járt, már ismét az OSC Semmelweis utcai termében adta az iskolákat tanítványainak. 1991-től a Honvédba igazolt, itt dolgozott haláláig.

Milyen vívó volt Fülöp Mihály? Puha mozgású, támadó szellemű, gyors egyenes támadások, ragyogó helyzetfelismerés és kitűnő tempóérzék jellemezte. Virtuóz vívó volt, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is találatot tudott adni. Jellemző, hogy egy szovjet-magyar találkozón Bay Béla kihívta a teremből, és figyelmeztette, hogy ne csináljon teljesen bohócot az ellenfelekből, az ötvenes években ez nem lett volna szerencsés…

A briliáns mozdulatok azonban nem csak a tehetségnek és a legjobb mesternek, hanem a rengeteg gyakorlásnak voltak köszönhetőek. Előfordult, hogy egy 3 órás edzés után otthon egy télikabátot adott az édesanyjára, és a Szent István körúti lakás hosszú előszobájában még egy óra hosszat gyakorolt, a kabát bal felső gombját  próbálta eltalálni (az áldozatkész mama pedig sisakot húzott a fejére és állta az energikus támadásokat).

Fülöp Mihályt 70 éves korában 2006. szeptember 26-án érte a halál. Kedves mosolyát és gyönyörű vívását már csak az emlékek őrzik.