Leírás

Gábor Tamás (1932. április 24. Budapest – 2007. május 6. Budapest)

Olimpiai és világbajnok, 3x-os világbajnoki ezüst- és 2x-es bronzérmes, 6x-os magyar bajnok párbajtőrvívó.

Sportos családban nevelkedett, kirándultak, uszodába, korcsolyázni, kerékpározni jártak. 16 éves volt, amikor apja barátja levitte a Vasasba a tőrvívók közé. Nem tartották tehetségesnek és nem is marasztalták, amikor 1950-ben átigazolt a Dózsába. A párbajtőr csapatbajnokságon az egyik társuk megbetegedett és beugrott helyette, igaz, hogy kikaptak a BVSC-től 12:4-re, de három asszót nyert, és Rerrich Béla meghívta a párbajtőrözők közé. 1957-től a Vörös Meteor vívója lett. Első edzője Róna Ármin volt, majd Vass Imrénél és Szőcs Bertalannál vívott.

1953-tól szerepelt a magyar válogatottban, a párbajtőrvívás ebben az időszakban zárkózott fel a világ élvonalához. 1959-ben tagja volt a fegyvernem első magyar világbajnoki aranyérmet nyerő Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Marosi József, Sákovics József összeállítású párbajtőrcsapatnak.

Legjobb egyéni eredményét 1962-ben érte el, amikor a Buenos Aires-i világbajnokságon a győztes Kausz István mögött ezüstérmet nyert. Részt vett az 1960. évi római és az 1964. évi tokiói olimpián. 1964-ben a Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán összeállítású magyar párbajtőrcsapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett. 1957-60-ig négyszer nyert csapatba országos bajnoki címet, 1960-ban és 61-ben egyéniben is győzni tudott.

Vívását a szorgalom, a kitartás, céltudatos szívósság jellemezte. Bay Béla így jellemezte: „Egyike a legszívósabbaknak, a legkitartóbbaknak. Rendkívül nyugodt emberként a taktikáját is erre építette. Elég nyitott vívóállás, megfontoltság, higgadtság jellemezte. Nem egyszer hosszú perceken át dolgozott a tusokért, kivárásra játszott, az ellenfél hibáját igyekezett kihasználni, ekképpen tökéletesen megfelelt a fegyvernem szellemének.”

Bárány Árpádot az életben is szoros barátság fűzte Gábor Tamáshoz, 1963-ban ő volt az esküvői tanúja is. Bár külsőre és vérmérsékletben is különböztek egymástól, rendszeresen összekeverték őket. Középiskolás koruk óta megbecsült és komoly ellenfelek is voltak. „Tőle tanultam meg, mi a profi szemlélet, hogyan kell küzdeni, miért kell minden tust megbecsülni. Tamás igazán tudott összpontosítani. Tudtam, hogy védeni fog, vagy közbeszúrni. Ha véd, akkor csellel megszúrom. Ha közbeszúr, akkor második szándékú parádriposztot csinálok. Ez papíron ilyen egyszerű, de ellene mégis nehéz volt, mert Tamás remekül bírta ezt a sportot fejjel és idegekkel. Emlékszem, egyszer negyvenöt perces asszót vívott…”

Gábor Tamás az aktív sportolástól 1967-ben vonult vissza, ezután Bay Béla szövetségi kapitány segítője, 1977-80-ig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya volt.

1960-tól 16 évig dolgozott a Royal szállodában, titkárként kezdett, majd szakmai tanfolyam elvégzése után lépésről lépésre jutott előre a szobafőnökségen át egészen az értékesítési igazgatói posztig. Emellett versenyzőként heti 8 edzése volt, ebből 2 erőnléti, amit Nádori László erőnléti edzője edzésterve szerint a Szabadság hegyen, egyedül végzett. 1971-ben szerzett diplomát a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán.

Hosszú évekig tagja volt a Magyar Vívó Szövetség elnökségének, és versenybíróként is tevékenykedett olimpián, vívó és öttusa-világbajnokságokon. Főtitkára volt az Olimpiai Bajnokok Klubjának, és kuratórium tagja a Mező Ferenc Közalapítványnak. 1982-91-ig a Stadion Szálló igazgató-helyetteseként dolgozott.

Sokáig volt szakosztályvezetője a Vörös Meteor (ma MTK) vívószakosztályának, ezidő alatt, 1974-ben költöztek az akkor korszerűnek számító Csömöri úti vívóterembe.

Gábor Tamás 2007. május 6-án, 75 éves korában hunyt el.