Leírás

Dr. Gerentsér László (1873. január 16. Szeged – 1942. január 12. Budapest)

Egyetemi fővívómester.

1873. január 26-án született Szegeden, édesapja Gerentsér László városi tisztviselő, édesanyja Gömöri Anna. Szegedi piarista diákként 1873-ban kezdett vívni Izecseszkul Leó vezetése alatt, később Ernesto de Biase és Angelo Toricelli olasz vívómestereknél is iskolázott. Kiváló atléta is volt, 1897-ben felállított országos rekordját 440 yardon csak 1912-ben tudták megjavítani.

1895 őszén fiatal joghallgatóként a fővárosban folytatta tanulmányait, ahol a millenniumi vívóversenyeken látottak alapján végleg a vívás szerelmesévé vált. 1900-ban Vermes Lajos meghívására a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem torna- és vívómestere lett, és közreműködött a Kolozsvári Egyetemi Atlétika Club (KEAC) megalapításában.

1903. szeptember 1-én szerezte meg a vívómesteri oklevelét, melynek aláírói Fodor Károly, Vay Lajos, Berty László és Santelli Italo vívómesterek voltak. 1907-ig még Kolozsváron oktatott, majd Budapesten lett a BEAC mestere, ahol vívónemzedékeket oktatott, közreműködésével az egyesület felküzdötte magát a legjobb vívószakosztályok közé. Gerentsér univerzális vívómesternek számított, hiszen magas színvonalon oktatta mindhárom fegyvernemet, tanítványai közé tartozott dr. Posta Sándor, Berzsenyi Barnabás, Rajczy Imre olimpia bajnokok, de az ő tanítványaként lett világbajnok Bogen Erna, Elek Margit, Tary Gizella, Rerrich Béla, mint ahogy első mestere volt Bay Bélának, Nedeczky Lászlónak és Palócz Endrének is.

1924-ben a Lónyai utcában magániskolát nyitott, ahol a BEAC vívómestereként köteles volt 20 egyetemistát oktatni, ha nem is személyesen, hanem segédmesterei – Nagy Árpád, Repeczky László – segítségével. 1930-tól már a Semmelweis utcában m a BEAC vívószakosztálya, a mai OSC vívóteremben.

1927-től a Magyar Vívómesterek Országos Egyesületének ügyvezető alelnökévé választották.

1929-ben hathetes tanulmányúton volt Párizsban, hogy tanulmányozza a francia tőr és párbajtő iskola rendszerét, az út eredményeként született meg „Az épéevívás „című könyve, mellyel nagy lendületet adott a magyarországi tőr- és párbajtőrvívás elterjedésének. Sokat tett a női vívás elfogadtatásáért is, abban az időben a legtöbb mester ellenezte a női sportvívást, Gerentsér, Santelli és Fodor Károly voltak az úttörők abban, hogy befogadták és támogatták a hölgyvívókat.

Egyik legismertebb műve „A modern kardvívás”, amit tanítványai – Bay Béla és Rajczy Imre két évvel halála után rendeztek sajtó alá.

Gerentsér László 69 éves korában, 1942. január 12-én halt meg Budapesten. Felesége csupán néhány hónappal élte túl, 1942. május 17-én hunyt el, a Farkasréti temetőben lévő síremléküket Gerentsér szobrász tanítványa, Dabóczy Mihály készítette.