Leírás

Hatz (Hátszeghy) József (1904. január 13. Törökbecse – 1988. január 18. Budapest)

2x-es olimpikon, Európa-bajnoki bronzérmes tőrvívó, mesteredző, katonatiszt, minden idők egyik legkiválóbb tőrmestere.

1904. január 13-án katonacsalád gyermekeként a délvidéki Törökbecsén született, apja Hatz Adolf, édesanyja Reimann Anna volt, akik mind a négy fiúgyermeküket katonai pályára adták. Testvére, Hatz Ottó szintén magyar katonatiszt és olimpikon vívó, majd kiváló vívómester lett.

Hatz József (1945-től Hátszegi, de sportolóként korábban is a magyarosított nevet használta) tőr és párbajtőrvívásban versenyzett. 1936-ban részt vett a berlini , 1948-ban pedig a londoni olimpián, 1933-ban pedig tagja volt az Európa-bajnokságon (nem hivatalos világbajnokságon) ezüstérmes férfi tőr csapatnak (Gözsy Sándor, Hajdú János, Hatz József, Hatz Ottó, Maszlay Lajos, Meszlényi Tivadar).

Egyéni magyar bajnokságot 3x nyert (9x volt ezüstérmes), csapatban 8x-os bajnok.
Hivatásos katonatiszt volt, a háború alatt németellenes magatartása miatt őt és családját letartóztatták és Sopronkőhidára vitték, bátyja, Ottó közbenjárására szabadultak a német fogságból.
Versenyeredményei is tiszteletre és csodálatra méltóak még ma is, de mégis mint az egyik legkiválóbb vívómesterre emlékszünk rá.  1953-ban kezdte vívómesteri tevékenységét, nevelte (szinte apaként, hiszen saját gyermeke nem született) később világhírű tanítványait: Rejtő Ildikót (2 x-es olimpiai bajnok – 5 olimpián 7 érmet szerzett -, 5 x-ös világbajnok, 18 x-os országos bajnok), Marosi Paulát (olimpiai és világbajnok, 8 x-os országos bajnok) és Fülöp Mihályt (2 x-es világbajnok, olimpiai 3. helyezett, 5 x-ös országos bajnok), de neves versenyzői voltak a sokszoros válogatott tőrvívók, Szabó Sándor (10 x-es országos bajnok), Gyarmati Béla (10 x-es országos bajnok) és Pacséry Kázmér (6 x-os országos bajnok) is. Első edzője volt Gedővári Imre olimpiai bajnok kardvívónak is, akit azzal adott tovább Zarándi Csabának: vigyázz erre a gyerekre, lesz belőle valaki!
Szepi bácsi kezdőkkel, kevésbé tehetségesekkel is szívesen foglalkozott, senkit nem küldött el.

A 80. születésnapján tartott ünnepségen, 1984-ben ezt mondta: „Gyerekek, tudjátok jól, hogy én rossz szónok vagyok, ezért hát érjétek be annyival, nekem két feleségem van! Az egyik, aki istápol, a másik, amivel legelőször összeházasodtam, a vívás. Mindkettő éltető elemem. Ami szépet kaptam az élettől, azt a tanítványaimnak köszönhetem.” Ugyanott és ugyanakkor megszólalt a felesége: „Tudjátok, amikor elindul a Honvédba, azt mondja: „Te, ma nem adok iskolát, mindenféle bajom van, majd hívlak”. Aztán telefonál: „Te, mami, mi van, hogy vagy?”- kérdezi. Vidám és nem ismerek rá. Hát értitek ezt? Rokkantan megy be és fiatalon távozik.”

Nem sokkal később meghalt a felesége, Szepi bácsi – mert mindenki csak így hívta – sohasem heverte ki. 1986. november 16-án a Nemzeti Sport így irt: Hatz József „megromlott egészségi állapota miatt már nem ad iskolát, de a 82 éves mester a junior válogatott szaktanácsadója lett.

Hatz József, vívónemzedékek szeretett Szepi bácsija 84 éves korában, 1988. január 18-án halt meg.