Leírás

Haukler István

1942. március 9. Szatmárnémeti – 2006. november 23. Budapest

Román színekben 2x-es vb bronzérmes szatmári magyar vívó, vívómester.

1942. március 9-én született Szatmárban. 1952-ben ismerkedett meg a vívással, Csipler Sándor irányítása alatt. 17 évesen, 1959-ben már döntős volt a 21 éven aluli vívók világbajnokságán.

2 alkalommal volt tagja a vb bronzérmes román férfi tőr csapatnak (1969 Havanna, 1970 Ankara), 3x-os olimpikon (1964, 1968, 1972), 1984-ben pedig az olimpiai ezüstérmes román női tőr csapat vezetőedzőjeként volt olimpiai résztvevő (1980-86 között volt a román női tőr csapat vezetője).

1976 után, Csipler Sándor nyugalomba vonulása után vette át a szatmári vívóklub vezetését. Kezdetben tartott a színvonaleséstől, attól, hogy nem tud a felejthetetlen előd nyomdokaiba lépni, de hamarosan a vezetése alatt álló vívóklub elmondhatta magáról, hogy a román válogatott kétharmadát a szatmárnémeti vívók adták. Neki is köszönhető, hogy Szatmár azon városok közé tartozik, amely a világon a legtöbb neves vívót adta a sportágnak.

Versenyzőként és vívómesterként is nagy elméleti tudás jellemezte, briliáns technikája miatt barátai „Mágus”-nak becézték. Pontos emberismerete és éles logikája miatt felismeréseiben ritkán tévedett, sokoldalú érdeklődési körrel rendelkezett, a történelemtől a zeneművészetig otthonosan mozgott. Igazi társasági ember is volt, vitalitása és humora miatt sokan keresték a társaságát.

A román válogatott élén eltöltött évek, a sok utazás Szatmár és a versenyek között, a táborozások, a várótermekben való ácsorgás, a huzatos vonatok, az ügyintézéssel járó szaladgálás és izgalom kikezdte az egészségét. Nem akarta elhagyni a pátriáját, a körülmények késztették erre. Mivel apja német származású volt, Offenbachban telepedett le, a német kisváros adta a vívósport számára korábban Helene Meyert és Kornelia Hanischt. Növendékei itt is több vb érmet nyertek, de pótolhatatlan veszteség érte, amikor feleségét és edzőtársát, Juditot súlyos betegségben elvesztette.

Tanítványai közül sokan követték Németországba, 1991-ben már 51 szatmári vívott ott. Haukler a szatmári vívómentalitást az alábbiakban fogalmazta meg: technikailag tökéletes, célszerű lábmunka, a taktika egyidejű oktatása a technikával és egy hagyományokon alapuló, de mindig megújulni tudó technika.

2001-ben a FIE a sportágban elért eredményeiért a legmagasabb kitüntetésben részesítette.

Hosszú betegség után 2006. november 23-án Budapesten hunyt el. 2009-től Offenbachban évente emlékverseny rendeznek a tiszteletére, mint ahogy az általa is megálmodott, 1997-től évente megrendezésre kerülő Szatmári Vívók Világtalálkozója is híven őrzi emlékét és munkásságát.

Forrás: Stahl István: Szatmári pengék