Leírás

Horváth Kató (1915. április 4. Budapest – 1991. augusztus 8. Budapest)

Világbajnok, 2x-es vb ezüstérmes, Európa-bajnok és eb ezüstérmes, 4x-es országos bajnok tőrvívónő.

Budapesten született 1915. április 4-én.

Santelli Italo tanítványa 1931-ben tűnt fel, 1934-1951-ig volt válogatott. Első világversenyén 1934-ben Varsóban tagja volt az Európa-bajnok női tőrcsapatnak (Bogen Erna, Dany Margit, Elek Ilona, Elek Margit, Horváth Kató, Vargha Ilus), majd 1936-ban a San Remoban EB ezüstérmes csapatnak (Bogen Erna, Elek Ilona, Elek Margit, Horváth Kató, Vargha Ilus).

1937-től már világbajnokságokat rendeztek, rögtön az elsőn, Párizsban a magyar női tőr csapat diadalmaskodott (Bogen Erna, Elek Ilona, Elek Margit, Horváth Kató, Rozgonyi Györgyné, Vargha Ilus).

Az 1948-as és 51-es VB-ken a csapat – soraiban Horváth Katóval – ezüstérmet nyert (1948. Hága: Elek Ilona, Elek Margit, Horváth Kató, Kun Éva, Nyáry Magda, Vargha Ilus, 1951. Stockholm: Elek Ilona, Elek Margit, Horváth Kató, Nyáry Magda, Sákovics Ilona, Vargha Ilus).

A balkezes, apró termetű Horváth Kató Filotás Ferenc MVSZ elnök szerint rendkívül gyors és szellemes vívó volt, kitűnő pengevezetéssel. A nagynevű hölgyvívókkal tűzdelt mezőnyben 2-szer nyert egyéni magyar bajnokságot (1940, 1948), 2 alkalommal pedig csapatban diadalmaskodott (1940, 1943).

1938-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem-művészettörténet szakos tanári oklevelet szerzett, majd gimnáziumban történelem-földrajz szakos tanárként dolgozott. 1950-től a budai gimnazista lányoknak vívótanfolyamokat tartott, nála kezdett Gulácsy Mária (2-szeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes) is. Az évenként tartott felvételiken sokan jelentkeztek, de 70-nél több új tanítványt nem tudott felvenni… (Népsport, 1956. január 2.)

A kiváló vívónő Budapesten, 1991. augusztus 8-án halt meg.