Leírás

Horváth Mária (született 1951. augusztus 19. Szombathely)

Napjaink egyik legkiválóbb nevelőedzője, többek között Szekeres Pál első edzője.

Szombathelyen született 1951-ben, saját bevallása szerint ördögien rossz, verekedős gyerek volt. Egy újságcikk hatására és édesanyja bíztatására kezdett 9 éves korában vívni, első edzője Gasztonyi János volt. Abban az időben csak 14 éves kor felett lehetett versenyezni, egy képesítő vizsga után, melynek része volt egy „vívószépségverseny” is, ahol pontozták a vívóállást, a lábmunkát, a távolságtartást és az iskolavívást. Mara, ahogy mindenki nevezte és nevezi ma is, egy alkalommal még az akkori Pajtás újságba is bekerült technikás és gyönyörű vívása eredményeképpen.

1964-ben a tokiói olimpián győztes Rejtő Ildikó lett a példaképe, élete egyik legnagyobb vágya teljesült azzal, hogy később a Dózsában egy csapatban vívhatott vele egy országos bajnokságon, és büszke arra, hogy mindmáig jó barátságban vannak.

Világ életében testnevelő tanárnak készült, érettségi után Budapestre költözött, felvették a TF-re és átigazolt az Újpesti Dózsába. Kezdetben Somodi Lajos, később Fülöp Mihály lett a mestere. Kitűnő I. osztályú vívó volt, válogatott kerettag, de nem volt igazán jó versenyző, nyomasztotta a saját magával szemben támasztott elvárás.

1976 megkérdezték tőle, nem foglalkozna-e gyerekekkel a Dózsában, első csoportjából került ki Szekeres Pál, de további 9 tanítványa jutott ki korosztályos világversenyre. Időközben átigazolt az OSC-be, ahol 28 évig edzősködött, közel tíz évig szinte egyedül vitte a hátán a szakosztályt, sőt 1994-ben egy havi 32 ezer schillinges bérrel járó állást utasított vissza azért, hogy maradhasson a klubban. Vívómesteri munkája mellett főállásban testnevelést tanított egyetemistáknak.

2004-től a Törekvésben dolgozott a precíz, határozott és lelkiismeretes mester, akit bálványoznak a tanítványai, híres szigora ellenére is. 2015-ben Bay Béla díjjal ismerték el kimagasló nevelőedzői tevékenységét. 2021-tól az NKE vívószakosztályában dolgozik, töretlen lelkesedéssel.

A magyar vívósportnak továbbra is szüksége lenne sok-sok olyan Horváth Máriára, aki gyerekek százaival-ezreivel szeretteti meg a vívást és tanítja a szinte mindent meghatározó alapokat.