Leírás

Horváth Zoltán (született 1937. március 12. Balatonfüred)

Olimpiai bajnok és olimpiai ezüstérmes, 4x-es világbajnok, 2x-es vb ezüst- és 3x-os vb bronzérmes, 3x-os országos bajnok kardvívó, vívómester.

1937. március 12-én született Balatonfüreden, a család 1944-ben költözött el innen, 1946-tól a fővárosban éltek. 15 évesen, 1952-ben a Vasasban kezdett vívni, mesterei Somos Béla, majd 1960-tól Gerevich Aladár voltak, ekkor már a Vörös Meteor versenyzője. 20 évesen, 1957-ben tagja volt a világbajnok kard csapatnak (Párizs: Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás, Szerencsés József), 1958-ban ismét nyert a csapat (Philadelphia: Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás). 1960-ban a római olimpián egyéniben ezüstérmes, csapatban pedig olimpiai bajnok (Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás), a korabeli tudósítások szerint a Lengyelország elleni, hátrányból megfordított döntő legjobbja a balkezes Horváth Zoltán volt.

1962-ben Buenos Airesben briliáns vívással egyéni világbajnoki címet nyert, így a tokiói olimpia egyik legnagyobb esélyesének számított, amikor néhány hónappal az olimpia előtt Kecskemét határában családjával autóbalesetet szenvedett. A család többi tagjának kisebb sérülései lettek, Horváth Zoltán azonban napokig élet és halál között lebegett, súlyos vese és máj sérülései voltak, és a testének több területe is összeroncsolódott. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kor egyik legjobb sebésze, dr. Jobbágy Andor kezébe került, aki, bár a szakma szabályai szerint több helyen csonkolnia kellett volna, de hosszú órák türelmes munkájával összevarrogatta az ereket, idegeket és inakat.

A súlyos baleset után a gyógyulás hónapokba telt, de felépülése után újra vívott, tagja volt az olimpia 5. helyezett csapatnak, sőt 1966-ban ismét csapat világbajnoki aranyérmet szerzett (Moszkva: Bakonyi Péter, Horváth Zoltán, Kovács Attila, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor). 1967-ben visszavonult a válogatottságtól, majd 1971-ben végleg felhagyott a vívással. Pályafutása alatt összesen 1-1 olimpia arany és ezüstérmet, 4-4 világbajnoki arany és ezüstéremet, valamint és 3 világbajnoki bronzéremet szerzett.

Visszavonulása után bélyeg-magánkeresekedést nyitott, sport és más témájú gyűjteménye ma már jelentős értéket képvisel. 1973-ban Chilében, 1978-tól Görögországban, majd a nyolcvanas évek elején Olaszországban volt edző.

2012-óta Balatonfüred díszpolgára.