Leírás

Dr. Kalmár János (született 1942. április 16. Budapest)

Olimpiai bronzérmes, 2x-es vb ezüst, 1x-es vb bronzérmes, ifjúsági világbajnok, Universiade győztes, magyar, svéd és amerikai országos kardbajnok, orvosprofesszor.

1942. április 16-án született Budapesten, édesapja Kalmár Pál, a harmincas-negyvenes évek egyik legnépszerűbb slágerénekese volt. Kalmár János – Dzsoni – kezdetben birkózott, és kiváló atléta, úszó és kosárlabdázó is volt, de édesapja bíztatására, aki ifjú korában maga is vívott, végül a vívást választotta.

Az Angyalföldi Sportiskolában kezdett 1956-ban Hátszegi Hatz Ottónál, és már 1960-ban bekerült a leningrádi ifi vb csapatba, ahol a legjobb 16 között végzett. A következő évben a magyar vívók nem indulhattak az ifjúsági világbajnokságon, de az 1962-es kairói vb-n – hármas holtverseny után – már nyerni tudott (a kard döntőben egyébként Tordai Kálmán bronzérmet, Terék Sándor pedig 6. helyezést szerzett). Ekkor már az OSC-ben vívott Szabó Lászlónál, és az orvosi egyetemen tanult. Tanulmányai miatt – bár a legnagyobb tehetségek egyikének tartották – csak 1967-ben került be a válogatottba, a mexikói olimpián a kard csapattal (Bakonyi Péter, Kalmár János, Kovács Tamás, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor)) bronzérmet, 1969-ben Havannában a világbajnokságon egyéniben (egyetlen találattal alulmaradva Viktor Szigyakkal szemben) és a csapattal is ezüstérmet szerzett, majd 1970-ben a csapat ismét második lett.

Kalmár családi háttere hatással volt vívókarrierjére is. Édesapját üldözték a kommunisták, dalai nem mehettek a rádióban, az 50-es évek elején hegesztőként és köszörűsként tudott csak elhelyezkedni, az ifjú vívó pedig 1965-től a titkosszolgálatok és az elhárítás látókörébe került. Megfigyelték, a lakását titokban átkutatták, külföldi versenyei előtt és után „vegzálták”.  Ráadásul apjával egy valuta ügybe is belekeveredtek, börtönbüntetés is kilátásba került, így nem csoda, hogy 1970-ben egy bécsi verseny után nem tért haza, „disszidált”. Nehéz döntés volt, hiszen summa cum laude végezte itthon az orvosi egyetemet, egyetemi tanársegéd volt, válogatott vívó és tudta, ha kint marad, 28 évesen vége szakad vívókarrierjének.

Kezdetben Bécsben, ezután Rerrich Béla szárnyai alatt Svédországban élt, honosította orvosi diplomáját és nyert svéd bajnokságot, majd miután későbbi felesége, Ágnes is utána tudott szökni, és megszületett első gyermekük, 1974-ben az Egyesült Államokban tette át a székhelyét. Itt Hámori Jenő lett a mentora, egy darabig nála is lakott. Orvosi diplomáját itt is meg tudta újítani, sőt ekkor már neves radiológusnak számított, így válogathatott az ajánlatok közül. 1981-ben partnere és társtulajdonosa lett a New Orleans-i klinikának, mely később egy több kórházból álló egészségügyi komplexummá nőtte ki magát 1.200 orvossal és 16.000 alkalmazottal.

Volt csapattársai úgy tartják, ha itthon marad, nyernek olimpiai és világbajnoki aranyakat is együtt. Erős, határozott egyéniség volt, nagy akarnok, nagyszerű versenyzői készségekkel, aki a csapaversenyeken mindig hozta a győzelmeket. Energikus, néha erőszakos vívóstílusa jó idegrendszerrel és kiváló fizikai képességekkel ötvöződött, távozása nagy vesztesége volt a magyar vívásnak.

Vívótársaival továbbra is tartja a kapcsolatot, ott volt az 1968-as olimpia 50. évfordulójára szervezett emléktúrán is Mexikóban.