Leírás

Keresztessy József (1819. augusztus 7. Pest – 1895. április 16. Budapest)

Vívómester, a magyar kardvívóiskola megalapítója.

Elszegényedett nemesi családból származó kerékgyártó fiaként született Pesten, 1819. augusztus 7-én. Szülei korán meghaltak, mint 13 éves gyerek került Friedrich Ignáchoz, a híres francia származású vívómesterhez a Széchenyi István és Wesselényi Miklós által alapított Pesti Nemzeti Vívóintézetbe. Bámulatos ügyességgel sajátította el a vívást, csakhamar Friedrich első segédje lett.

23 éves sem volt, amikor 1842. február 4-én nyilvános vizsga után a kor legkiválóbb Pesten letelepedett és külföldi vívómesterei állították ki számára a mesteri oklevelet: Friedrich Ferenc, Gaetano Biasini, Clair Ignác, Chappon Lajos, Nicolaus Fosse, ifj. Friedrich Ferenc, Bartolomeo Bertolin, Calvelli Adorno.

A szabadságharc kitörésekor a tompa kardot élesre cserélte, és a 60. honvédzászlóalj hadnagyaként harcolt Aulich Lajos hadtestében, majd Klapka György komáromi őrségének tagjaként állt helyt. S mert a komáromi vár csak másfél hónappal a világosi fegyverletételt követően adta meg magát, Keresztessy is egyike volt azoknak, akik a forradalmi események utolsó harcosaiként hagytak fel az ellenállással. A fegyverletétel feltételeiről folytatott tárgyalások révén a helyőrség tagjai menlevelet, un. geleitschent kaptak, mentesültek a felelősségrevonás alól.

Keresztessy ennek köszönhetően nyithatta meg 1851-ben vívóiskoláját a Zöldfa u. 6. szám alatti Mocsonyi-házban (ma Veres Pálné u. 8.), kezdetben fakardokkal tanított vívni, mivel a kiegyezésig tiltva volt a fegyverek használata. 37 esztendőn át oktatott ebben a teremben és teremtette meg hírnevét. A költő Vajda János 1882 márciusában a Vasárnapi Újságban megjelent cikkében olvasható: „Iskolájának jó hírét, tekintélyét jellemzi a körülmény, hogy ha valahol az országban valaki dicsekszik vívási tudományával, rendesen azzal a kérdéssel akasztják meg: Voltál-e már és vívtál-e Keresztessy iskolájában?”

Mi is jellemezte Keresztessy iskoláját, miért tartjuk a magyar kardvívóiskola megteremtőjének? Vívása lényegében az a vívás volt, amit Friedrich vívott s melyet Chappon terjedelmes művében lefektetett. Ez a franciák által kifejlesztett s a németek által elfogadott csuklóvívás – ellentétben a később divatba jött alsókar mozdulatokkal operáló olasz vívással – rendkívül komplikált volt. Ezt Keresztessy leegyszerűsített „magyar úri lelkét beleöntötte”, az általa áthatott vívásmodort nevezték aztán magyar vívásnak. Csinálni a rést, ha nincs, felhasználni, ha van – szólt a jelmondat. Az ő rendszerében a láb ép úgy vívott, mint a kéz. Legkedvesebb tanítványa Kisbaári Kiss Ferenc így jellemezte: „… ami az ő tanításában a legelőnyösebb, az az, hogy nincs benne semmi pedantéria. Neki minden lábra külön csizmája van, nem pedig minden csizmára csak egy kaptafája. Nála a módszer nem cél, hanem eszköz és ezt minden tanítványánál annak egyéniségéhez alkalmazza.”

Ugyancsak érdeme, hogy magyarosított a vívás francia terminológiáját, pl. a sokak által ismert en garde-ot az állással helyettesítette.

Divatos, előkelő sporttággá tette a vívást, termében összegyűjtötte a társadalmi és politikai élet minden előkelőségét. Nem akárkik pallérozódtak mellette, elég megemlíteni Wekerle Sándor miniszterelnök, Szilágyi Sándor igazságügy-miniszter, a tudós Eötvös Lóránd, a közlekedési miniszter Tisza Lajos, az egészségpolitikus Markusovszky Lajos vagy a szobrász Stróbl Alajos nevét.

1888. május 20-án a Mocsonyi házból a Zöldfa utca 20. szám (ma Veres Pálné u. 22.) alatti saját házába költözött, ebbe a tanítványa Gerster Kálmán által tervezett 3 szintes házban vitte át a vívóiskoláját is.

1892-ben ünnepelte vívómesteri tevékenységének 50. évfordulóját, melynek tiszteletére tanítványai nagyszabású ünnepséget és díszvacsorát rendeztek, és egy emlékkönyvet is kiadtak.  Ekkor már 73 éves volt, de továbbra is reggel 7-től este 9-ig dolgozott a termében, félóra ebédidővel. „Magas kora ellenére még mindig azzal a kitartással, energiával és bravúrral vívott, mint ifjú korában. … Másról omlik a veriték, frottírozni kell, ha egy-két órahosszat vív, ő naphosszat forgatta a kardot, a nélkül, hogy beleizzadt vagy elfáradt volna. Ha egy negyedórát pihenhetett, rendszerint kedvenc csibukjára gyújtott s olyan rendesen lélegzett, mint más ember ha alszik.” – emlékezett rá egy tanítványa.

Végrendeletében 1000 forintos alapítványi tőkét hagyott a MAC-ra. Az alapítvány történetét Kisbaári Kiss Ferenc adta közre: A mester 50 éves vívójubileumára tanítványai több értékes emléktárgyat vásároltak a befolyt adakozásokból, és a fennmaradt 800 forint készpénzt is felajánlották a mesternek. A 800 forintot Keresztessy a MAC-nak szándékozott átadni, amint az kamataival 1000 forintra fölszaporodik. Haláláig a tőke 114 forinttal szaporodott, özvegye, Kesztele Klára egészítette ki a sajátjából.

Az alapítvány kamataiból halála után a MAC évente Keresztessy emlékversenyt rendezett.

A Sport-Világ 1895. április 14-én tette közzé, hogy Keresztessy betegeskedik. Németek, franciák, olaszok tudakozódtak állapota felől. Két nappal később, 75 évesen hunyt el, nagy részvét mellett temették április 18-án a Fiumei úti sírkertben. Sírján ez áll:

„Igaz, mint ember, hű, mint hazafi.

Szilárd, mint jellem, ilyen vala ő!

Egy tiszteletre méltó ősi kép,

mit nem változtat meg az idő.”

Forrás: Szabó Gábor: Úri lelkét beléöntötte (Nemzeti Sport, 2017. január 30.)

Fia, Keresztessy Sándor követte apját, kiváló vívómester lett, 54 éves korában, 1897. január 3-án hunyt el. Keresztessy vívótermét gróf Vay Lajos, kora másik neves egyetemi vívótanára vitte tovább.