Leírás
Palócz Endre ( 1911. március 23. Budapest – 1988. február 11. Budapest)
Olimpiai bronzérmes, 2x-es világbajnok és 2x-es vb bronzérmes, 14x-es országos bajnok vívó, vívómester.
1911. március 23-án született Budapesten, egy évvel fiatalabb öccse, György is ismert vívó volt (majd lett a vívás sokak által szeretett és tisztelt szürke eminenciása).
Palócz Endre 1924-ben kezdett vívni dr. Gerentsér Lászlónál, akitől nem csak mindhárom fegyvernem csínját-bínját sajátította el, de a „Doktor” szakkönyvei illusztrálására is őt kérte fel. A jogi egyetem elvégzése után, 1936-ban Újpesten, az Egyesült Izzóban kapott állást, ezért átigazolt az UTE-be (később a Magyar Nemzeti Bank főcsoportvezetőjévé nevezték ki). A II. világháború után a Vasas vívója lett.
A szikár, magas vívó azon kevesek közé tartozott, akik elmondhatták magukról, hogy éppen úgy ott lehetnek a kard döntőjében, mint a tőrverseny végső küzdelmeiben, vagy a párbajtőr mérkőzések döntőjének során. Mindhárom fegyvernemben voltak kimagasló eredményei: kardban 2x-es világbajnok csapattag (1951 Berczelly, Gerevich, Kovács, Pesthy, Palócz, Rajcsányi), (1955 Gerevich, Hámori, Kárpáti, Keresztes, Kovács, Palócz), 2x-es vb bronzérmes (1953-54 csapat), 4x-es országos bajnok; tőrben olimpiai bronzérmes (1952. Berczelly, Gerevich, Maszlay, Palócz, Sákovics, Tilly E.), 6x-os országos bajnok, párbajtőrben országos bajnok.
1937-56-ig mind a 3 fegyvernemben válogatott volt, 1957-ben befejezte az aktív sportolást. Már fiatal versenyzőként is foglakozott fiatalokkal, később kiváló vívómester lett, 1967-től pedig 6 évig a kubai válogatott vezetőedzőjeként dolgozott. Hazatérte után az MTK, majd az Újpesti Dózsa edzői gárdáját erősítette.
Megszállottan szerette a vívást, egész életét betöltötte annak művelése és tanítása. Hosszú betegség után 1988. február 11-én hunyt el.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.