Leírás

Szabó János (1907 Kemenesszentpéter – 1986. június 11. Kisújszállás)

Vívómester, a nagykanizsai, keszthelyi és a kisújszállási vívószakosztály megalapítója, a szolnoki vívószakosztály megújítója.

Veszprém megyében, Kemenesszentpéteren látta meg a napvilágot 1907-ben, majd szombathelyi tanulmányai után katonaként Nyíregyházára került.

A Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómester Képző Intézetben – a híres SPOTI-ban – tanult, Borsody László tanítványaként. Sportolóként is eredményes volt, de főként edzőként volt kimagasló. A II. világháború és a hadifogság után több kelet-magyarországi városban oktatott, sokáig Szolnokon edzősködött.

Kisújszálláson részt vett az 1956-os forradalomban, ő tartotta a kapcsolatot a fővárosi Forradalmi Tanáccsal. A forradalom leverése után Keszthelyre menekült, egy ideig lakatosként dolgozott, majd vívást oktatott Keszthelyen és Tapolcán, első mestere volt Marton István 8x-os magyar bajnok, olimpiai 4. helyezett tőrvívónak is.

1959-ben a VTST hívására Nagykanizsán szervezett vívótanfolyamot, nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, agitált, majd november 15-én 135 fiúval és lánnyal megkezdte az edzéseket az Építők, majd a városi tanács kultúrtermében.

Nyugdíjba vonulásáig, 1970-ig tanított Nagykanizsán, megalapozva és felvirágoztatva a ma már korosztályos válogatottak sorát adó Nagykanizsai NTE vívószakosztályát.

Egyik tanítványa így jellemezte: „Katona volt, tehát ő katonásan, kitartóan, erejét nem kímélve trenírozta az embereket, úgy a gyerekeket, a felnőtteket egyaránt.”

1977 januárjától haláláig Kisújszálláson edzősködött, ahol emlékét és relikviáit, köztük vívóruháját ma is őrzik.

Szabó János vívómester 1986. június 11-én hunyt el, halála előtt néhány nappal még tanítványaival részt vett egy úttörő bajnokságon. 2017 áprilisában, születésének 110 éves évfordulóján Keszthelyen, 2019-ben pedig avattak Nagykanizsán avattak emléktáblát tiszteletére.

Köszönjük Pocsai Péternek a segítséget.