Leírás

Szlovenszky Lajos (született 1944. február 29.)

Mesteredző, a női és férfi tőr válogatott volt szövetségi kapitánya, az MVSZ volt alelnöke.

1944. február 29. napján – szökőnapon – született, így is jelezve előre, hogy lelke biztosan mindig fiatal marad. Budapesten nevelkedett aranyműves édesapja, háztartásbeli édesanyja és később szintén vívó és vívómester öccse, István mellett.

1958-ban, 14 évesen véletlenül került a vívósportba, egy családi ismerős révén, a Vasasban Tilly János lett az edzője és az akkor megtapasztalt remek klubélet később edzőként is a Vasasban tartotta. Fiatal sportolóként ugyan mindig az élvonalban vívott, de ahogy ő fogalmaz, annak a végén. Az 1964-es budapesti rendezésű vívó világbajnokságon azért begyűjtött egy hatodik helyezést…

A Rákóczi Gimnáziumban érettségizett, majd a TF vívóedző szakán végzett, ahol komoly szakmai felkészítést kapott: Hátszegi Hatz József, Bay Béla, Lukovich István és Szűts János voltak a mesterei. 1967-től tanított a Vasasban, 1970-től volt főállásban vívóedző. A sok tehetséges és lelkes fiatal és a beléjük fektetett munka végül a Vasas tőrszakágának aranykorát hozta el számos magyar bajnoki címmel és nemzetközi eredménnyel, elsősorban Kovács Gyula és Győrffy Katalin révén. Tanítványaival kialakított egyedülálló kapcsolata lehet az egyik oka annak, hogy többen közülük ma is a vívósportban vagy azért dolgoznak, illetve továbbra is rendszeresen tartják a kapcsolatot szeretett mesterükkel.

1985-ben lett mesteredző, majd a női tőr, illetve a férfi tőr válogatott edzője lett, világbajnoki csapat arany és olimpiai csapat bronz volt ennek a munkának a gyümölcse.

1989-től Ausztriában dolgozott, ahol szintén szép sikereket ért el sportiskolai, illetve az osztrák válogatott melletti munkájában. Ausztriából 2007-ben, nyugdíjasként tért haza. 2012-ben elvállalta a Magyar Vívó Szövetség alelnöki posztját, amely tisztségről a riói sikerek után mondott le.

1969-től élt boldog házasságban feleségével, Szentirmay Évával, akinek 2008-ban bekövetkezett halálát máig nem tudta kiheverni. 2 leánygyermeke és hat unokája egy kivételével mind “kipróbálta” a vívást, legeredményesebb közülük korosztályának egyik nagy reménysége, Révész Marci volt, akit a család két éve egy súlyos betegséget követően veszített el (Marci volt válogatott csapattársai nemrég szereztek bronzérmet a foggiai kadet Európa-bajnokságon). A legkisebb unoka jelenleg is elkesen gondozza a családi vívó hagyományokat.