Leírás

Szűts János (1904. október 22. Mosonmagyaróvár – 1976. szeptember 1. Budapest)

A magyar vívás egyik meghatározó vívómestere, mesteredző.

Mosonmagyaróváron született, édesapja Szűts Ferenc múzeumi gondnok, édesanyja Stragner Mária. 12-en voltak testvérek, ezért a Piarista Gimnáziumban csak 4 osztályt tudott elvégezni, majd miután szülei nem tudták a tandíjat fizetni, 1920-tól segédmunkásként dolgozott.

1922-ben önkéntesként vonult be honvédnek, és 1925-ben került Borsody László fővívómester mellé a Magyar Királyi Honvéd Sportoktató Tanfolyamba. 1927-30-ig a Ludovika Akadémián volt segédoktató, 1930-ban pedig egy évig az olasz katonai vívómesterképző intézet, a Schoula Magistrale hallgatója volt, ahol egy év alatt két év anyagából tett vizsgát. 1931-34-ig már a Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet (SPOTI) segéd sportoktatója volt, 1934-ben tett honvéd vívómesteri és tiszti vizsgát. 1937-ben segédvívómesterré nevezték ki, 1938-ban pedig párizsi tanulmányútra küldték az ottani Katonai Testnevelés Főiskolára, ahol tanulta a tőr- és párbajtőrvívást és tanította a kardvívást.

1941-ben lett honvéd vívómester, ekkor már Borsody 1936-os nyugalomba vonulása óta) Szűts János vezette a SPOTI kardszakát.

1943-ban vette feleségül Rainer Angélát, a házasság azonban csak 1949-ig tartott.

1945-ben hadifogságba esett, francia fogolytáborokban tartották fogva, a hírhedt Champ Mailly táborban két tiszttársával, Imreghi Bélával és Somos Bélával vívóbemutatókat tartottak fogolytársaiknak.

A háború után vagyonát elvesztette, „B” listázták, vívómesterként azonban dolgozni tudott, ekkor már Borsody volt kardvívói mellett az 1945-ben elhunyt Santelli Italo tanítványainak nagy része is nála vívott. 1948-ban lett a kardválogatott vezetőedzője. Gerevich Aladár, Kovács Pál, Berczelly Tibor, Rajcsányi László, Keresztes Attila, Papp Bertalan kardvívó olimpia bajnokok mellett a tőrvívó Elek Ilona, Elek Margit, Gulácsy Mária, Morvay Zsuzsa és Szőcs Bertalan mestere is volt. Nála vívott Bakonyi Péter és Nébald György is.

Talán legkedvesebb tanítványa mégis Pézsa Tibor volt, akinek szinte a kezdetektől végigkísérte a pályafutását, majd Pézsa visszavonulása után mint vívómester is átadta a tudását. Valódi apa-fia kapcsolat volt köztük. Szűts Jánost utolsó 3 évében Parkinson kór támadta meg, amikor kiengedték a kórházból, Pézsa Tibor családjához költözött, ahol haláláig gondozták és ápolták.

Pézsa Tibor mestere halála óta is kitartóan dolgozik azon, hogy Szűts János szellemi hagyatéka, vívómesteri tevékenysége, iskolája fennmaradjon és tovább éljen. A Borsody iskola hagyományai így Szűts János és Pézsa Tibor életművén keresztül már a mai kardvívó nemzedék olyan fiatal kiválóságait, mint Szatmári András és Márton Anna is világbajnoki érmekhez segítették.

forrás: Máday Norbert: Borsody László a génusz árvái