Leírás
Tordasi Ildikó (1951. szeptember 9. Budapest – 2015. július 13. Budapest)
Olimpiai bajnok, olimpiai ezüst- és 2x-es olimpiai bronzérmes, világbajnok, 8x-os vb ezüst- és 2x-es vb bronzérmes, 3x-os egyéni és 3x-os csapat országos bajnok tőrvívónő, vívóedző.
1951. szeptember 9-én született Budapesten. Édesapja, Schwarczenberger Ferenc, Svarci bácsi a kor egyik legjobb gyúrója volt, annak idején több olimpián lazította és gyógyította az öttusázók, úszók és más versenyzők izmait, híres színészek is jártak hozzá a Margitszigeti Uszodába.
Ildikó gyerekkorában sok öttusaversenyen ott volt, öttusázó szeretett volna lenni, de abban az időben a lányok még nem űzhették ezt a sportágat. 1964. augusztus 25-én (Rejtő Ildikó és a női tőr csapat tokiói olimpia bajnoki címének megszerzését követően) kezdett vívni, ekkor 13 éves volt, első mestere Szombathelyi Béla. 15 éves korában már első osztályú minősítést szerzett, majd 1968-tól Szőcs Bertalan lett a mestere, aki mindig nagy hangsúlyt fektetett a fizikai felkészülésre, így az ifjú vívónő is ekkortól kezdve kondizott, súlyt emelt, lépcsőzött, medincinlabdával és ólomővvel edzett. 17 évesen, 1969-ben az országos bajnokságon már holtversenyt vívott egyik példaképével, Rejtő Ildikóval.
Időközben a nevét „rövidítette” Tordasira, de hivatalosan továbbra is Schwarczenberger maradt. Tordasi Ildikó nemzetközi sikerei 1971-ben kezdődtek, amikor előbb ifjúsági világbajnokságot és felnőtt magyar bajnokságot nyert, a felnőtt csapat világbajnokságon pedig a franciák elleni döntőbe jutásért vívott küzdelemben négy asszóban összesen 3 találatot kapott.
Ettől kezdve megállíthatatlan volt, világversenyeken 14x-szer állhatott fel a dobogóra. legnagyobb sikerét 1976-ban, a montreáli olimpián érte el. Három csoportkör után a 16-os táblán rögtön a vigaszágra került, de nagy küzdelemben, az előző évi világbajnok Stahl Katalint is legyőzve beverekedte magát a 6-os döntőbe. A döntő végeztével holtversenybe került az olasz Collinoval, akitől a döntő során 5:2-re vereséget szenvedett (és a hármas holtversenyt Bóbis Ildikó akadályozta meg, amikor az utolsó mérkőzések egyikén legyőzte az addig veretlen szovjet Bjelovát). A holtverseny során azután 4:4-es állásnál, két együttes találat után bevitte az olimpia bajnoki címet jelenő találatot, ezzel Elek Ilona és Rejtő Ildikó után ő lett a harmadik magyar, aki női tőr egyéniben olimpiai aranyérmet nyert.
A rendkívül céltudatos, akaraterős balkezes vívónő 1982-ig versenyzett. Vívást küzdeni tudás erőteljes vívás jellemezte, a korabeli sajtó tűzgolyó kisasszonynak, egy vívóöltözetnyi dinamitnak is nevezte. Ugyanakkor mindvégig szerény, kedves, szeretetreméltó egyéniség maradt, aki élete végéig rajongásig szerette sportágát.
1978-ban epebántalmak kínozták, 1980-ban pedig műtéten esett át, ezután a térde már olyan rossz állapotba került, hogy nem csak a vívást kellett abbahagynia, de a mozgásban is gátolta. Visszavonulása után első és egyetlen klubjában, az MTK-ban edzősködött, gyerekek százait tanította meg a vívás alapjaira.
Magánélete nem alakult szerencsésen, 22 éves korában férjhez ment, de a házasság nem sikerült, néhány év múlva elváltak. Az olimpia győzelem után megszerzett 2,5 szobás lakást azonban nem tudták két kisebbre cserélni, úgyhogy a volt házasok maradtak egy fedél alatt, annak minden hátrányával. Volt férje 2011-ben meghalt, ezután teljesen egyedül maradt, hiszen gyermekük sajnos nem születhetett.
Tordasi Ildikó fájdalmasan korán, 63 évesen, 2015. július 13-án hunyt el.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.