Leírás

Vass Imre

1910. március 23. Bojt – 1984. március 11. Budapest

Vívómester, az „Atya”.

A Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetben szerzett vívómesteri oklevelet. 1945-ig a BBTE, 45-56-ig a Vasas (Bp. Fáklya, Bp. Bástya) öttusa és vívóedzője. 1957-tól 68-ig a Vörös Meteorban, 68-tól az OSC-ben már csak a párbajtőrvívókat edzette. 1954-től a magyar öttusa, majd 1954-tól 18 évig a magyar párbajtőr válogatott vezetője. Tevékenysége nyomán a magyar párbajtőrvívás a világ élvonalába került, olyan versenyzők alkották abban az időben a válogatott gerincét, mint Sákovics József, Bárány Árpád, Marosi József, Gábor Tamás, dr. Kausz István, dr. Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, majd Kulcsár Győző, dr. Fenyvesi Csaba, dr. Nemere Zoltán Schmitt Pál, dr. Osztrics István, B. Nagy Pál…

Vezetőedzői tevékenysége mellett 1961-tól a TF vívóedzőképző szakán is tanított, Párbajtőrvívás című szakkönyve pedig a mai edzőnemzedékeknek is kötelező olvasmány.

Legnevesebb tanítványa Kulcsár Győző 4-szeres olimpiai bajnok, akinek első és egyetlen komoly mestere Vass Imre volt, aki maga is 2 olimpiai bajnok mestereként (Nagy Tímea, Szász Emese) viszi tovább Vass Imre munkásságát. Kulcsár Győző így beszélt az „Atyáról”: „Következetes, szigorú, de a szakmával szemben alázatos valaki volt ő, aki pontosan tudta minden egyes tanítványáról, hogy az illetőnek éppen mire van szüksége. Az alapok mindenkinél egyformák voltak, de egy idő után kezdte kibontakoztatni az illető egyéniségét.” „Vass Imrének, az „Atyának” köszönhetem a legtöbbet!”

Vass Imre erről ezt mondta: „Annyiféleképpen kell mesternek lenni, ahányféle egyéniség van. Nehéz összegezni, mi a korszerű, a modern. Sákovics dinamikus volt, robbant, Balthazár hátul, a pást végén adta a tusokat. Fenyvesi nemkülönben. De Kulcsár és Nemere vívása például semmiben sem hasonlított. Külön-külön egyéniségek voltak. És ez a szép.”

Pedig Nemere Zoltánnak éppúgy Vass Imre volt ifjúkora óta a mestere, mint Osztrics Istvánnak. Női tőröző tanítványa is volt, nem is akármilyen: Sákovicsné Dömölky Lídia többszörös olimpiai és világbajnok.

1972-ben az „Atya” visszavonult a válogatottól, de a vívástól soha nem szakadt el, élete utolsó éveiben, már súlyos betegen a tatabányai vívás felvirágoztatásával foglalkozott, máig érzékelhető hatást gyakorolva a magyar vívás egyik vidéki fellegvárára.

Végezetül egy anekdota, Kulcsár Győzőtől: „Atyának becéztük, mert olyan volt, mint a második atyánk. És emlékszem, az egyik vb-n, amikor rendre ugyanabból a hibából kaptam a tusokat, Imre bácsi bekiabált, hogy a következőnél szétrúgja a seggemet! Mondom, az öreg ideges, világbajnokság van, nem bír magával, és mintha mi sem történt volna, ugyanazt csináltam, ugyanúgy hátráltam.. Egyszer csak beugrott a kisöreg asszó közben és egy acél pengével akkorát vágott a fenekemre, hogy azt hittem, kiesek a gatyámból. Onnantól egy millimétert se mentem hátra és megvertem az ellenfelemet.”

Vass Imre 1984. március 11-én hunyt el, emlékét a Westend Grand Prix is őrzi, ahol a világ legjobbja férfi párbajtőrvívói a Vass Imre Emlékversenyen vívnak.