Sepsiszentgyörgyön született, az ottani Székely Mikó kollégium diákja volt, mikor egy tornaünnepélynek köszönhetően életét összekötötte a sporttal. Történt ugyanis, hogy a botvívás veszteseként a szabályok értelmében le kellett térdelnie legyőzője előtt, akkor határozta el, hogy mindig győzni szeretne.
Sepsiszentgyörgyből Egerbe került, ahol rendszeres látogatója lett az uszodának, majd a budapesti Vörösmarty Főreálban tanult, ahol tanára, Zahorszky Pál mindenáron élvonalbeli atlétát szeretett volna nevelni belőle, de ő inkább az iskola gyeplabdacsapatának gólgyárosa lett.
Első érmét mégis súlyemelésben szerezte, azután főiskolás bajnok lett úszásban és vízilabdában. 1926-ban jelentkezett a Ludovika Akadémiára, ekkor új sportágakkal, vívással és az öttusával került kapcsolatba.
Az 1932-os olimpiai öttusa felkészülésről 1982-ben a Nemzeti Sport hasábjain emlékezett meg. A lovaglás és a lövészet abban az időben a katonatisztek kiváltsága volt, így közülük választottak ki 52 sokoldalú sportolót, az első válogatóverseny után 36-an, majd 18-an, végül 9-en maradtak. Ők azután naponta 5 edzésen vettek részt: minden reggel 4 lovat lelovagoltak, majd remegő lábakkal lövészedzésen vettek részt, ebéd után úszás és futás volt a program a Margitszigeten, végül este vívtak a SPOTI-ban vagy a HTVK-ban. A szorgalommal és mennyiségi munkával tehát nem volt baj, viszont nem volt olyan felkészítő edzőjük, aki összehangolta volna a munkát, és a versenyszámok közül is csak lovaglásban és vívásban kaptak tanácsokat Cseh Sándortól és Eduardo Alajmo olasz származású vívómestertől.
Ilyen körülmények között indult a válogatott csapat az olimpián, ahol balszerencsés, de hősies lovaglás után ugyan nem értek el kiemelkedő eredményt, de első alkalommal mutatták meg a magyar öttusázók a világnak, hogy a velük is számolni kell. Benkő Tibor öttusában 18. lett, párbajtőrvívásban, ahol szintén megmérethette magát, a középdöntőben esett ki.
Időközben a Honvéd Sporttanárképző Intézet hallgatója lett, ahol újabb sportágakat sajátított el, birkózásban, ökölvívásban és teniszben is ért el eredményeket.
Később a soproni alreálban, majd a marosvásárhelyi hadapródiskolában oktatott testnevelést, tanította a későbbi öttusa olimpia bajnokot, Benedek Gábort és öccsét, Ferencet. Benedek Ferenc visszaemlékezéseiben felelevenítette, hogy 12 éves korában, 1937-ban találkozott először Benkő Tiborral. A diákok testnevelési órán voltak, amikor teljes tiszti díszöltözetben közeledett hozzájuk egy tiszt (az iskolaparancsnoknál volt bemutatkozó kihallgatáson), és az osztályhoz érve levette a rohamsisakját, derékszíját és kardját, a magasugrólécet feltetette 160 cm magasságra, majd csizmában nekifutott és átugrotta. Azután csak annyit mondott: „Na, palacsinták, mától kezdve én vagyok az osztálytisztetek!”
A háború után a kiváló honvédtisztet a Honvéd Sportegyesület oktatóként akarta foglalkoztatni, de csak egy feltétellel: ha belép a pártba. Ő inkább földet művelt, állatot tartott a Bács megyei Gara községben, 4 évvel később pedig Gödöllőről átjár Vácra a magasépítőkhöz, ahol mint segédmunkás dolgozott. 1954-től Isaszegen ismét testnevelést oktatott, de 1957-ben koholt vádak alapján 3 éves börtönbüntetésre ítélték. Egyik börtöntársa a márianosztrai fegyházban a népszerű színész, Darvas Iván volt. A büntetés letöltése után mint priuszos, a gödöllői erdészetben dolgozott, rövid ideig a dunakeszi általános iskolában is tanított.
1968-tól már nyugdíjaként a gödöllői Agráregyetem klubjában, a GEAC-ban lett vívó és tenisz oktató, megszervezte a vívó, a síelő és a háromtusa szakosztályokat. Még mindig tanulni akart, hogy eredményesen tudjon oktatni, beiratkozott hát a Testnevelési Főiskola szakedzői szakára. 75 évesen szerzett szakedzői képesítést a vívósportban…
Jelentős szerepe volt – a Gémesi család idősebb generációjának mestereként is – a ma már élvonalbeli gödöllői vívósport sikereiben.
Fia, Benkő Ákos is kiváló edző lett, elsősorban atlétákkal, futókkal foglalkozott, de évekig Gyenesei Leila és Marosi Ádám futóedzője is volt.
Benkő Tibor 83. születésnapja előtt néhány héttel, 1988. április 12-én hunyt el, Gödöllőn nyugszik. Emlékét tanítványain kívül a gödöllői vívósporttért létrehozott alapítvány és emlékverseny is őrzi. 2022-ben az új gödöllői vívócsarnokot egy másik legendás edzőről, Batizi Sándorról és Benkő Tiborról nevezték el.
Forrás: Áros Károly: Háromszék sportjának nagyjai
Fotó: Háromszék
(Ferdinandy Györgyi)