2 éve, 2023. október 31-én hunyt el Batizi Sándor vívómester, aki
három nemzeti válogatottnak is vezetőedzője volt.
1934. március 30-án született a kárpátaljai Técsőn, négy gyermekes
családban, édesapja gazdálkodó és szíjgyártó volt. A helyi focicsapat
kapusaként került be a lembergi (Lvov) Testnevelési Főiskolára, ahol
hamar felismerték vívótehetségét, hamarosan válogatott kardvívó lett.
1955-ben egy nemzetközi versenyen már Gerevich és Kárpáti, valamint a
szovjet Kuznyecov és Rilszkij társaságában – szovjet vívóként –
szerepelt egy nemzetközi verseny döntőjében. Sok versenyen és közös
edzőtáborban tolmácsolt a magyaroknak, később Gerevich, Kovács és
Kárpáti fiait is tanította vívni. Külföldre nemigen utazhatott, így
kimaradt a melbourne-i és a római olimpia csapatból is.
Már versenyzőként is dolgozott vívómesterként, felfedezője és első
mestere volt Viktor Szigyaknak és Vaszilij Sztankovicsnak. 1969-től a
szovjet kardválogatott edzőjének nevezték ki. Nyolc évig kérvényezte,
hogy áttelepülhessen Magyarországra, végül, magyar barátai
segítségével, 1974-ben tudott családjával együtt hazaköltözni. A
pályaudvaron a Dózsa és a Vasas vezetői várták szerződéssel, a Vasast
választotta, hiszen ott voltak a barátai.
Magyarországon edzője lett Gerevich Pálnak, majd olyan, a pályafutásuk
akkor mélypontján lévő klasszisoknak, mint Marót Péter, majd Bujdosó
Imre. Nemcsak kiváló vívómester volt, de a legkiválóbb pedagógusok
egyike is, hiszen a „nehéz” emberekből is ki tudta hozni a legtöbbet,
vezette őket olimpiai és világbajnoki dobogóra. Ahogy vallotta: „…
jobban szeretek dicsérni, mint szidni; a hibák mellett meglátni a
legkisebb jót, az akaratot, a tanulni vágyást, az igyekezetet.” Marót
Péter pedig így nyilatkozott róla: „Fél vesével futott előttem a
hegyen, mert tudta, hogy le kell fogynom, és más edző ezt aligha
csinálta volna.”
1988 után a németországi Dormagenbe szerződött, és lett a kard és a
női tőr válogatott vezetőedzője. Dormagent ma már egy másik – erdélyi
– magyar, Szabó Vilmos vezetésével a világ egyik legjobb
kardműhelyének tartják…
Az elsők között honosította meg a kerekesszékes vívást. Egyik német
tanítványa egy autóbalesetben súlyosan megsérült, mestere segítségével
később olimpiai bajnokságot nyert a paraolimpián. 1991-ben, miután
Szekeres Pál egy végzetes németországi autószerencsétlenségben
lebénult, az olimpiai bronzérmes fiatal vívót Batizi Sándor beszélte
rá, hogy ne adja fel, ő adta neki az első iskolát és intézte el, hogy
a kórházból egyenesen egy belgiumi vívó edzőtáborba szállítsák.
Szekeres Pál 1994-ben kardvívásban is kerekesszékes olimpiai bajnok
lett…
2000 után visszatelepült Magyarországra, Gödöllőn telepedett le és
pallérozta tanítványait és mestertanítványait. Utóbbi éveiben látása
megromlott, családja körében él pótolhatatlan emlékeinek.
2020-tól a MATE-Gödöllői EAC új vívócsarnoka két legendás vívómester,
Batizi Sándor és Benkő Tibor nevét viseli. Az ünnepélyes teremavatón
Batizi mester újra iskolát adott egyik kedvenc tanítványának, Gémesi
Györgynek.
Gödöllő díszpolgára életének 80. évében, 2023. október 31-én hunyt el.