Jekelfalussy Etel és Piller Ede árvaszéki ülnök harmadik fiaként. Egerben látta meg a napvilágot. Szülei katonai pályára szánták, 1914 és 1917 között a pécsi magyar királyi honvéd hadapródiskola növendéke volt, ezekben az években kezdett el vívni a hadapród-iskola kötelező tantárgya keretein belül. Első mestere Toller Antal volt, aki korábban Tersztyánszky Ödönt is tanította ugyanott.
A színjeles bizonyítványok mellett az értesítő minősítési részében így jellemezték Pillert: „Komoly, őszinte, megbízható, kötelességtudó, szerény, illedelmes.” Ezt követően Inotán rohamkiképzésen és géppuskás tanfolyamon vett részt, az I. világháború alatt zászlós, majd hadnagy rendfokozatban szolgált.
1918 és 1925 között csapatszolgálatot látott el, 1925-ben kezdte meg a SPOTI sportoktatói tanfolyamát, ahol 1927 és 1932 között már annak tanáraként dolgozott. A vívás mellett labdarúgást, sízést, birkózást és ökölvívást is oktatott. Katonaként 1925-től polgári vívóegyesületben, a MAC-ban edzett, de részt vett a honvédség versenyein is, mesterei Borsody László és Gellér Alfréd voltak.
1928-ban tőr- és párbajtőrvívásban vett részt az amszterdami olimpián, a tőr csapat tagjaként – súlyos kézsérüléssel – 5. helyezést ért el, a csapat tagjai Kálniczky Gusztáv, Piller György, Rády József, Rozgonyi György, Tersztyánszky Ödön, Tóth Péter voltak. Az olimpia után fegyvert váltott, elsősorban kardvívóként lépett pástra.
1930-ban és 1931-ben megnyerte az akkor nem hivatalos világbajnokságként nyilvántartott kard egyéni Európa-bajnokságot, a győztes csapatnak 1930-34-ig négyszer volt tagja. Az 1932-es Los Angeles-i olimpián pályája csúcsára ért, a csapatbajnoki cím megnyerése után (Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György) bravúros és taktikus vívással az egyéni olimpia bajnoki címet is elhódította.
Vívóstilusa új fejezetet nyitott a magyar kardvívás történetében, technikáját folyton változtatta, az alkalmazott stílust mindig az ellenféltől tette függővé, ezért vívása kiismerhetetlen volt.
Az olimpia után visszavonult a versenysporttól és a Ludovika Akadémián, mint vezető sporttanár kezdett el újra dolgozni. 1933 elején családnevét édesanyja vezetéknevét felvéve Jekelfalussyra változtatta (akkoriban szokás – elvárás – volt a magyar név felvétele, Gerevich Aladár pl. Gerei Aladárra magyarosított).
Ugyan már visszavonult a versenyzéstől, a sors az 1933. évi margitszigeti Európa-bajnokságon ismét pástra szólította: a kard csapat döntőben az olasz csapat megóvta Rajcsányi László szereplését (nem volt előzetesen benevezve), így a csapatvezető fogott kardot és győzte le mind a négy ellenfelét.
1933-tól 37-ig a magyar királyi Testőrségben szolgált. 1936-ban kötött házasságot Mudin Ilona tanítónővel, majd hamarosan megszületett egyetlen gyermeke, Hajna. 1937-től ismét csapatszolgálatot látott el, 1939-től pedig harcászatot, hadseregszervezést és vívást tanított. 1944-ben zászlóaljparancsnokként harcolt a keleti hadszínterén, illetve a Balaton térségében. Júliusban kétoldali mellhártyagyulladást kapott, melyet egy bunkerben vészelt át, több, mint 20 kilót fogyott, de maradt a frontvonalon.
1945. május 17-én Stájerországban esett szovjet hadifogságba. ahonnan augusztus 1-jén szabadult: a kelenföldi pályaudvaron Péter Gábor vezérőrnagy és egy szovjet alezredes felismerte az olimpiai bajnokot és leszállíttatta a hadifogolyvonatról.
Annak ellenére, hogy Krisztina krt. 155. szam alatti lakásának zsidó származású szomszédai igazolták, hogy a Piller család a háború alatt segítette és anyagilag is támogatta őket, a katonatisztet 1946-ban mint „nélkülözhető személyt”, elbocsátották a katonai szolgálatból.
Ezt követően a Vasas, a Vörös Meteor, a Bástya SE, a Ganz Vagongyár, a Petőfi SE edzőjeként és a vívóválogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, tanítványai sorra nyerték a világversenyeket.
1956-ban a melbourne-i olimpiát követően nem tért haza. San Franciscoban a Pannonia Athletic Clubban lett vívóedző, vívói háromszor egymás után nyerték meg az USA nemzeti bajnokságát. Ekkor már gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, nyelvrákját hiába műtötték meg Svájcban, az 1960-as római olimpián már nem tudott részt venni. A magyar vívótársadalomhoz írt búcsúlevele Máday Norbert közléséből ismert: „Szeretett vívó barátaim! Lélekben veletek vagyok! …Elhagyom örökre a vívóplansot. Nem látlak többé titeket, akikkel úgy összeforrasztott annyi emlék, annyi küzdelem. Itt kell hagynom imádott családom, feleségem, Hajnát. Kérlek titeket, őrizzetek meg emlékezetekben! Ha igaz a síron túli élet, akkor sem szűnik meg szeretetem irántatok, s a magyar vívásért, hazámért. ….”
1960. szeptember 6-án hunyt el, sírja San Franciscoban, a Holy Cross temetőben van. Lánya 1962-ben tragikus körülmények között, 26 éves korában halt meg: magyar származású orvos férje az esküvő után néhány nappal féltékenységből savval csonkította meg, sérüléseibe 5 hét után belehalt.
Egyik tanítványa, Hámori Jenő, az ugyancsak Amerikában letelepedett olimpia bajnok (1956 csapat) hozta haza olimpiai bajnoki érmeit és trófeáit, amelyeket a Hadtörténeti Múzeumnak adományozott. Piller György emlékét Egerben, dr. Nagy János utcai szülőházánál és a budai Várban 2016 óta emléktábla is őrzi.
Forrás: Polgár Balázs A kardvívó olimpiai bajnok katonatiszt: Jekelfalussy (Piller) György (1899-1960). Hadtörténeti Közlemények 130. évf. 1. sz., mob.hu
Külön köszönet Máday Norbertnek Piller György hagyatékának felkutatásáért és gondozásáért.
Fotó: ADT Szent György
(Ferdinandy Györgyi)