1888. március 30-ám Mátészalkán született, tornatanárként kezdte, maga is kitűnő tornász volt, valamennyi sporthoz értett. Egy budapesti középiskolában tanított, már akkor számos vívó került ki keze alól és sok ifjú embernek szerzett kedvet a víváshoz.
Az 1920-as évek elején a kor neves vívómesterével, Fodor Károllyal lépett kapcsolatba és annak a Balaton melletti híres sporttelepét vezette Siófokon. Itt figyelt fel Petschauer Attilára és volt első mestere, ingyen tanította a tehetséges fiatalembert, sőt felszerelést is szerzett neki, ami már akkor is drága mulatságnak számított.
Hamarosan már a fővárosban tanított és asszópartnere volt a kor legnagyobb vívóinak, Békessy Bélának, Szántay Jenőnek, Krencsey Gézának és dr. Tóth Péternek.
A II. világháború után a Vívómester Egyesület – amelynek régebben is tevékeny tagja volt – elnöke lett. Mesterként szerződött az újjáalkotott, vagy újonnan létesült egyesületekhez és hosszú ideig az Újpesti Dózsa vezető mestere volt, ahol változatlan energiával nevelte a fiatalokat. Tanítványa volt többek között Kulcsár Győző és Gábor Tamás. Később a Színművészeti Főiskola tanára lett, ahol a színpadi vívás kiváló szakértőjeként tisztelték, számos színpadi párbaj pompás beállítását láthatta a közönség.
Munkásságát 1962-ben mesteredzői címmel ismerték el.
Utolsó esztendeiben fájdalmas betegség kínozta, keveset mozdult ki otthonából.
79 éves korában, 1967. november 12-én hunyt el, a Rákoskeresztúri temető urnasírjában nyugszik.
(Ferdinandy Györgyi)