Nyíregyházán született, itt is végezte középiskolai tanulmányait. 1895-ben hadapród tiszthelyettessé avatták, 1897-től pedig a Ludovika Akadémián tanult. Három évvel később a Bécsújhelyi Vívóakadémiára vezényelték, ahol rangelsőként végzett, és egy évig segédvívó tanárként is az iskolában maradt, ami csak a legkiválóbbaknak adatott meg. 1909-13-ig vívótanár volt a Ludovika Akadémián (majd később 1926-tól ismét ott tanított). Kardban és tőrben is versenyzett, de a tőr állt a szívéhez közelebb.
Kora egyik legnagyobb vívójának számított, akadémiát végzett katonatisztek azonban olimpián első alkalommal az 1912-es olimpián indulhattak. Berti tagja volt az olimpia bajnok kard csapatnak, tőr egyéniben pedig a 4. helyen végzett, ami 1948-ig, Maszlay Lajos bronzérméig a legkiválóbb magyar férfi tőrvívó eredmény volt.
1913-ban csapatszolgálatra osztották be, részt vett az I. világháborúban és több magas kitüntetésben részesült. A háború után az 1. sportoktatói tanfolyam parancsnokává nevezték ki.
49 éves korában részt vett az 1924-es olimpián, kard csapatban ezüst-, tőr csapatban pedig bronzérmet szerzett, 1926-ban – túl az 50-en – az Európa-bajnokságon (nem hivatalos világbajnokság) nyert ismét tőr egyéni érmet, ezüstöt.
1925-ben az akkor megalakuló Testnevelési Főiskola első vívótanára volt, több szakkönyv is fűződik a nevéhez. 1928-ban ezredesi rangban vonult nyugalomba.
A rendkívüli tehetségű pengeművész kortársai szerint a kor legkiválóbb vívója volt, edzésen szinte verhetetlen, ám érzékeny idegrendszere és fáradékonysága miatt a versenyeken elmaradt a gyakorlásokon nyújtott teljesítményétől. Szikár, izmos és ruganyos vívó volt, briliáns és precíz technikája tökéletes elméleti tudással párosult, különösen pengevezetése és lábmunkája emelkedett ki. Gerentsér László szerint „képes volt tőrrel a kezében az egyenes szúrást, a kavacionét, egy kvart kötés kavacionét órák hosszat gyakorolni, és ezt éveken, hónapokon, éveken keresztül!” Mindig a lehetetlen jót akarta, sohasem volt önmagával megelégedve. „A legjobb vívó a világon, hátha még úgy tudna versenyezni, mint Posta vagy Tersztyánszky?”.
A sors kegyetlen volt hozzá, családtagjait egyenként, tragikusan vesztette el. Élete utolsó éveiben Rákospalotán, a Kolozsvár utcában lakott, ott is tanított a helyi vívóegyesületben.
Berti László egy nappal 77. születésnapja előtt, 1952. június 23-án hunyt le, sírját az új Köztemetőben felszámolták, jelképes sírja a Farkasréti–temetőben található.
(Ferdinandy Györgyi)