Őrszálláson született 1874. január 11-én, öccse, Schlotzer József is kiváló vívómester volt, aki 1933-ban Törpényire magyarosította a nevét.
Schlotzer Gáspár iskolai tanulmányait Kalocsán végezte, majd katonai pályára lépett. Részt vett az I. világháborúban és több kitüntetésben részesült, főhadnagyi rangban szerelt le.
1900-1901-ben a bécsújhelyi vívóiskolában tanult, az ezt követő évektől a legkiválóbb mesterek között emlegették. Kezdetben katonai vívómester, 1907-től 29-ig – Santelli Italo társaként – a MAC mestere volt. 1920-tól tanított a MOVE-ban is, a 30-as évektől a Rendőrtiszetek AC-ben, a Wesselényi Vívóklubban, majd a 1940-es évektől a BSE-ben dolgozott.
Rajcsányin, Rádyn és Lichteneckerten kívül első mestere volt Petschauer Attilának, Bogen Ernának, Elek Margitnak és Uhlyarik Jenőnek, de egy ideig foglalkozott Terstyánszky Ödönnel, Gombos Sándorral és Schenker Zoltánnal is.
Eredményesen szerepelt a vívómesterek versenyein, 1912-ben első díjat nyert kardvívásban, míg a tőrversenyen második helyen végzett.
Két évtizeden át a kultuszminisztérium alkalmazásban is állt, 1924-ben segédhivatali rangban vonult nyugdíjba.
Ezekben az években New Yorkban egyre népszerűbbé vált a vívás, egy magyar mestert akartak szerződtetni, Schlotzer Gáspárra esett a választásuk, de végül nem utazott ki Amerikába.
75 éves korában, 1949-ben hunyt el, a Dunavarsányi temetőben nyugszik.
(Ferdinandy Györgyi)