1918-ban született, édesapja az I. világháborúban közkatonaként szolgált, ennek ellenére bátorságáért 3 vitézségi érmet is szerzett. Az arany vitézségi érmet 1915-ben azzal érdemelte ki, hogy ellenséges golyózáporban – önként vállalkozva – egyedül egy lélekvesztőn átkelt a Dnyeszter folyón, az ott lévő ellenséges járőrt elűzte, ezáltal lehetővé téve az ezred átkelését.
Platényi Mihály szülei korai elhalálozása miatt árvaházba került, ahol már egészen fiatalon kitűnt sokoldalú tehetsége, színészt próbáltak nevelni belőle. Tagja volt a Magyar Rádió énekkarának, énekelt az Operában, hegedült is, de nem vágyott erre a pályára.
18 éves korában önként jelentkezett katonának, a jutasi tiszthelyettesképző intézetbe. Ott is gyorsan felfigyeltek kiváló adottságaira, remek úszó és lövész volt. 1942-ben parancsnoka öttusaversenyre vezényelte, amelyen a válogatott kerettagok is indultak. Ám vívni nem tudott, így 2 héttel a viadal előtt elkezdte a párbajtőrt forgatni. Remekül helyt állt, összetettben 7. lett, nem csoda hát, hogy a Toldi Miklós Sportoktató Intézetbe vezényelték, ahol sporttanári-vívómesteri oklevelet szerzett. A fegyverforgatást Vass Lászlótól tanulta, 1944-ben már ő is oktatta a diákokat.
Hiába remekelt azonban öttusázóként és vívóként, a Kárpátokba vezényelték síoktatónak (később Tolnay Klárit, a kor egyik legnagyobb színészét is tanította síelni).
A háború után Rákócziújfaluban telepedett le, ahol apja érdemeire tekintettel még 1938-ban a kormányzó 15 kataszteri hold vitézi telket adományozott részére. Egy ideig a Futuránál, később 27 évig a Szolnok Megyei Építőipari Vállalatnál dolgozott. Kezdetben a helyi labdarugó csapatnak volt az intézője, 1949-ben pedig az akkor alakult Szolnoki MÁV-ban kezdett versenyezni, kardban és tőrben. Rákócziújfaluból hóban, fagyban, esőben kerékpárral járt Szolnokra és vissza. Az egyik országos versenyen 2. lett, egyesületében azzal hálálták meg, hogy attól kezdve megtérítették az oda-vissza 30 km-nyi távolság autóbusz költségét…
1956-tól már tanított is a szolnoki klubban. Elsősorban kezdőket oktatott, de évekig volt mestere többek között Orosz Gyula VB 4. és Szelei István olimpiai és világbajnoki bronzérmes tőrvívóknak, az olimpikon Pusztai Ildikónak, valamint a későbbi kiváló kardmester Köves Mihálynak is.
Edzéseit a katonaságnál tanult fegyelem uralkodott, de a határozottan, szigorúan pattogó vezényszavak mögött ott bujkált a jóságos mosoly, a gyerekekre áradó szeretet. Nemcsak vívni tanította őket, hanem emberségre, tisztességre és becsületességre is.
A magánéletben bohém ember volt, kiválóan énekelt és szeretett mulatni. 1972-ben kerékpárjával balesetet szenvedett, a bal karját ezután már nem tudta rendesen használni. 1984-ben már fárasztotta a sok edzésre és versenyre utazás, a kezével is sokat bajlódott, így befejezte az edzősködést, de a bíráskodással, a versenyek látogatásával nem hagyott fel.
1993. január 7-én, 74 éves korában szívroham következtében váratlanul hunyt el.
(Ferdinandy Györgyi)