Kolozsváron született 1904. február 20-án, középiskolai tanulmányait
Nagykanizsán végezte. 1927-ben végzett a Ludovika Akadémián, ezt
követően 7 éven keresztül Budapesten teljesített szolgálatot. A
sporttanári és vívómesteri képesítés megszerzése után Nagykanizsán,
Nagyatádon és Pécsett teljesített szolgálatot. Nemcsak remek vívónak
számított, de magasugrásban is szerzett érmeket, és tagja volt az
akkoriban kialakuló öttusa mezőnynek is, bár itt viszonylag gyengébb
úszótudása miatt nem tudott az élen végezni.
Kezdetben kardvívásban jeleskedett, de a 30-as évek elején hazánkban
is egyre jobban elterjedő párbajtőrvívásban lett válogatott, 1936-ban
pedig a Bay Béla, Bezzegh-Huszágh István, Borovszky Jenő, Dunay Pál,
Székelyhidy Tibor összetételű csapat tagjaként részt vett a berlini
olimpián. A párbajtőrcsapat 8:7-re Csehországtól, 8:2-re pedig az
olaszoktól is vereséget szenvedett, így a selejtezőkben búcsúzott.
A Honvéd Tiszti Vívó Club színeiben 4 csapatbajnoki címet szerzett,
egyéniben 1934-ben bronz, 1935-ben ezüstérmet vehetett át, 1936-ban és
1940-ben a negyedik helyen zárt.
1940-41 között a Ludovikán, 1941-43-ig Kőszegen sporttanárként
tevékenykedett, majd a hadszíntérre vezényelték, ahol amerikai
fogságba esett, és csak 1945 végén tért haza Magyarországra. Ekkor
vívómesterként kapcsolódott be a sportéletbe, de alumínium ötvösként
is dolgozott. Az öttusa-válogatott vívómestere is volt, de elsősorban
az utánpótlás nevelés területén tevékenykedett. Első edzője és
felfedezője volt többek között Bakonyi Péter 2x-es olimpiai
bronzérmes, világbajnok kardvívónak.
Vívómesterként a Budapesti Rendőr SE, Láng Gépgyár SE, Vasas Láng és a
Turbó Üzemi Sportkör edzője volt, főleg kezdőkkel foglalkozott,
végtelen türelemmel és nyugodtsággal tanította meg az alapokat és
mutatta meg ismételten a helyes mozdulatokat a gyerekeknek. 1964-ben a
Képes Sportban arra a kérdésre, hogy nem túl fárasztó, idegölő-e ez az
egyhangú munka, így válaszolt: „Egyedülálló ember vagyok, nekem ez a
szórakozásom, örömöm. Úgy is mondhatnám: itt élek társadalmi életet…
Higgye el, nincs nagyobb öröm, mint ha egy ilyen gyerek 5-6 év múlva
eredményt ér el valahol. Akkor érzi az ember, hogy van értelme annak,
amit csinál.”
A 70-es években a KSI szakosztályvezetője volt, ahol kardvívást is
tanított. Szinte élete végéig a pástok mellett élt, tanított,
szervezte a versenyeket és a gyerekek edzőtáborait.
Életének 86. évében, 1989. november 21-én hunyt el, a Farkasréti
temetőben helyezték örök nyugalomra.