1910. május 5-én született Budapesten, 3 évvel nővére, a későbbi 2x-es olimpiai és 6x-os világbajnok Elek Ilona után.
Elek Margit – Maca – Fodor Istvánnál – a Fodor Károly által alapított Fodor Testnevelő és Vívó Intézetben – kezdett el vívni, utána Schlotzer Gáspár mesteredző tanítványa lett. Később Gerentsér László termében folytatta a vívást.
Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon Londonban az egyéni versenyben a hatodik helyen végzett, míg az 1952-es helsinki olimpia egyéni tőrvívás második fordulójában kiesett (csapatversenyt az olimpiákon női tőrben első ízben 1960-ban rendeztek). 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben tőrcsapatban Európa-bajnok, 1936-ban az Európa-bajnoki második helyezett magyar csapat tagja, egyéni versenyszámban 1934-ben – nővére, Elek Ilona mögött –, szintén Európa-bajnokságon második helyen végzett. Az 1935-ös EB-n negyedik, míg az 1933-as EB-n hatodik helyezett volt. 1937-től rendeztek világbajnokságot a női tőrözők részére, 1937-től 1955-ig ötszörös csapat világbajnok. 1948-ban és 1951-ben a világbajnoki második, 1956-ban a világbajnoki harmadik helyezett magyar csapat tagja. 1931-től 1957-ig ötvenszeres magyar válogatott volt, 1937-ben egyéni országos bajnok.
Apró termete nem volt ideális a víváshoz, de annál nagyobb küzdőszellem jellemezte, évtizedekig a magyar női tőr csapat egyik legstabilabb tagja volt. Az egyéni világversenyeken többször volt döntős, de igazán nagy győzelmeit akkor aratta, amikor nővére legnagyobb riválisaival vívott, és Csibinek szüksége volt az ő győzelmeire is.
Sportpályafutásának befejezése után pénzügyminisztériumi tisztviselő volt. Férje dr. Balló Alfréd gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa volt, gyermekük nem született.
Haláláig lelkes szurkolója volt a sportágnak, rendszeresen járt nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok versenyeire is. Hosszú szenvedés után 75 éves korában, 1986. február 4-én hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.
(Ferdinandy Györgyi)