1934. augusztus 10-én született, a Fazekas Gimnáziumban, Kaposi Gyulától sajátította el a tőrvívás alapjait. Később a Dózsába igazolt, ahol Róna Ármin lett a mestere. Bár kiváló tőrvívónak bizonyult, hamarosan kardvívásban kezdett el versenyezni.
1952-ben felvették az orvosi egyetemre, ezért a Semmelweis utcai egyetemi klubba igazolt, ekkortól Szabó László pallérozta tovább. Testvére Szerencsés Rudolf is kiváló vívó, majd visszavonulása után még kiválóbb versenybíró lett.
Első nemzetközi versenyén, az 1954. évi cremonai ifjúsági világbajnokságon 5. lett. A következő – budapesti – ifi VB-n már nem talált legyőzőre, mint ahogy két klubtársa, Kelemen Vera és Gyuricza József is aranyérmet szerzett, egyedül a párbajtőr aranyat engedték át a magyarok a 4 megszerezhető elsőségből. A megismételhetetlen sikert fokozta, hogy mindhármuknak az OSC edzője, Szabó László volt a mestere…
Szerencsés ekkor már III. éves egyetemista volt, fogorvosnak készült. Az egyetem által megkövetelt gyakorlati képzést nehéz volt összeegyeztetni a magas szintű edzésekkel, még ha tanulni éjszaka is lehetett. Ennek ellenére felvette a versenyt az akkor (is) világelső magyar kardvívókkal, 1957-ben tagja lehetett a világbajnoki címet szerzett csapatnak.
1958-ban diplomázott, 59-ben ezüst, 63-ban bronzérmet nyert a csapattal, azonban betegsége miatt abba kellett hagynia a versenyzést. Mivel kiváló eredménnyel végzett az egyetemen, tanársegédi kinevezést nyert a Szájsebészeti Klinikára, később vidéken praktizált. Betegségéről, családjáról és halála körülményeiről keveset tudunk.
Barátait és vívótársait váratlanul érte a hír, hogy 1971. október 22-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Mindössze 35 évet élt, a Kispesti temetőben nyugszik.
(Ferdinandy Györgyi)