Zomborban, 1895. december 4-én született Berger Sándor néven, édesapja Berger Simon, édesanyja Goldstein Róza (a család 1904-ben magyarosította nevét Gombosra). 1908-ban, harmadéves gimnazista korában kezdett vívni Falchetto Ettore olasz vívómester avatott keze alatt.
Érettségi után, 1914-ben Budapestre költözött, beiratkozott az orvosi egyetemre, a vívás némileg háttérbe szorult, majd jött az első világháború. Ezt követően a MAC-ban, Schlotzer Gáspár képezte tovább a nagy tehetséget eláruló fiatal vívót. Egy évig Borsodynál is vívott, majd bekerült Santelli Italo neves tanítványai sorába, ahol szorgalmával pótolta az elmulasztott éveket.
1921-ben szerzett orvosi oklevelet. Az 1924. évi olimpia játékokra még nem jutott ki, de 1926-ban Budapesten, óriási meglepetésre végigverve a mezőnyt, az Európa-bajnokság győztese lett (világbajnokságokat csak 1937-től rendeztek).
1927-ben a komoly felkészülés közepette sürgősen egy betegéhez sietett, motorbalesetet szenvedett, a vívó keze súlyosan megsérült, sokáig írni sem tudott vele. Santelli unszolására mégis kardot fogott, a kieső edzések pótlására még az EB színhelyére, Vichybe tartó vonatúton is gyakorolt. A címvédés sikerült, Terstyánszky Ödön lett mögötte ezüstérmes, ahogy előző évben Petschauer Attila… Kétszer tagja volt az Európa-bajnok magyar kardcsapatnak is.
Az 1928-as olimpián a Garay János, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Rády József, Tersztyánszky Ödön összeállítású magyar csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett, egyéniben 5. lett.
Vívását hatalmas szívósság és egészen kivételes küzdőképesség jellemezte. Akkor volt a legtuserősebb, amikor mások idegességükben gyengébben teljesítettek. Kitűnő kéztechnikája, nagyszerű tempója és biztos keze volt. Soha tempót nem hagyott ki, vívása állandóan támadó jellegű volt, úgyhogy az ellenfelet folyton foglalkoztatta.
1930-ban tucatnyi olimpia bajnok vívót megelőzve egyéni magyar bajnoki címet szerzett, majd visszavonult a versenyzéstől, ezután fogorvosi hivatásának élt (nőgyógyászként is praktizált).
Gombos „Sanci” azonban továbbra sem szakadt el a vívástól, sőt 1945-ben a lebombázott, súlyos harcok után éledező Budapesten az újjáéledő vívóélet élére állt. Az ostrom szörnyű pusztítást végzett a vívótermekben is, viszonylag legjobb állapotban még a Semmelweis utca BEAC terem (ma Egyetemi Vívóterem) maradt, ablakai ennek sem voltak, barna csomagolópapírral ragasztották be az üres kereteket, fűtés és felszerelés nem volt, a lassan gyülekező vívók: Gombos, az Elek nővérek, Dunay Pál, Duronelly, Gerevich, Berczelly, Rajcsányi, Bay utcai cipőben, félig-meddig utcai ruhában kezdték meg az edzéseket.
A vívóélet szervezése is hamarosan megindult, és 1946. január 20-án újjá alakult a Magyar Vívó Szövetség, melynek ügyvezető elnöke Gombos Sándor lett (szövetségi kapitány dr. Bay Béla, háznagy dr. Nedeczky László). Tisztségében 1948-ig dolgozott.
Dr. Gombos Sándor 73 éves korában, 1968. január 27-én, egy könnyűnek vélt műtét után tüdőembóliában hunyt el, a Farkasréti-temetőben nyugszik.
(Ferdinandy Györgyi)