1948. november 2-án született Debrecenben, 1961-ben kezdet sportolni – öttusázni – az Újpesti Dózsában. Az 1969. évi budapesti öttusa világbajnokságon junior egyéniben és csapatban is nyerni tudott, ettől kezdve állandó tagja lett a felnőtt válogatottnak, azonban világversenyre nem válogatták be az induló csapatba. Elsősorban a technikai számokban jeleskedett, főleg a vívásban, hiszen 1967-ben junior világbajnoki induló volt párbajtőrben is, az 1973. évi Universiadén pedig a párbajtőr csapattal ezüstérmes, egyéniben pedig 5. volt.
Vass Imre mesteredző, a párbajtőr aranycsapat mestere évekig igyekezett rávenni, hogy térjen át a vívásra, de az öttusa iránti szerelem sokáig erősebbnek bizonyult. 1974. december végével végül mégis felhagyott az öttusával, januártól pedig már a vívó válogatott kerettel készült, hiszen pontjai alapján évek óta kerettag lehetett volna.
1977-ben indulhatott első alkalommal felnőtt VB-n, ahol egyéniben 5. helyet szerzett. A következő évben biztos csapattagként készülhetett a világbajnokságra, amikor a felkészülés hajrájában, 1978. május 4-én egy válogatottbeli társával asszózva életveszélyes sérülés érte. Társa fegyvere egy együttes támadás során eltört a sisakján, a törött penge pedig a jobb kulcscsontja alatt behatolt a bal tüdejébe, ahol 2 fontos eret is roncsolt.
Életét az akkor még kezdő orvos Fenyvesi Csaba mentette meg azzal, hogy amikor Pempő összeesett a Sportcsarnok emeleti vívótermében, azzal, hogy: „B…, ez bennem járt!”, Csaba rögtön mellé térdelt, a két mutatóujjával bedugta a bemeneti és kijöveti sebbe, és ott tartotta, amíg a mentők megérkeztek. Hat órás műtéttel megmentették az életét, de 5 liter vért veszített, a tüdőkapacitása 5500-ról 1500-ra csökkent, és az orvosok 2 évre becsülték, hogy a szervezete teljesen regenerálódni tudjon.
Novemberben lenézett a vívóterembe, hamarosan már iskolázott, 1979. januárjától pedig asszózni is elkezdett, igaz, hogy az első alkalommal még csak 5 percig bírta. Az erőnlét visszaszerzése hosszú és fájdalmas folyamat volt, de az öttusából hozott erőnlét és akaraterő meghozta a gyümölcsét. 1979-ben ismét vb induló volt, 1980-ban egyéni magyar bajnokként, a londoni Martini Kupa győzteseként kihagyhatatlan volt a moszkvai olimpiai párbajtőrcsapatból. Nem sikerült a jól szereplés, egyéniben 13. lett, és a csapat sem szerepelt jól, 8. lett.
1981-ben végre sikerült a világbajnoki érem, hiszen a párbajtőr csapat bronzérmet szerzett. Nem sokkal később azonban 33 évesen felhagyott a versenyzéssel, családjával Ausztráliába költözött, ahogy akkor mondták „disszidált”.
Sydneyben telepedett le, lovasiskolát nyitott és öttusaedzőként dolgozott, vívó- és lovasedzője volt a 2016-ban egyéni olimpiai bajnok Chloé Espositonak is.
Néhány éve súlyos betegségen esett át, de erős szervezete ezúttal is győzött, lassan visszatérhetett régi életéhez, egyik tanítványa olimpiai kvótát szerzett a párizsi olimpiára.
Nyaranként feleségével hazalátogat, barátai szinte szétszedik, mindenki találkozni akart vele…
(Ferdinandy Györgyi)