Budapesten született 1940. január 13-án. 3 évvel idősebb Jenő bátyjával a legendás Ráday utca 49. szám alatti házban nevelkedett, ahol az olimpia bajnok Fenyvesi Csaba és Gulácsy Ferenc, a kiváló kardvívó és mester is felnőtt.
Kamuti mama találta ki a vívást a fiainak, tetszett neki a fehér ruha, édesapjuk a vasútnál dolgozott. Így kerültek a vasutas klubhoz, ahol nagy szerencséjük volt, mert a nagy tudású, sziporkázó, szarkasztikus modorú Bay Béla lett a mesterük. Nem csak vívni tanultak tőle, hanem az életet is.
Első sikerét 15 évesen érte el, felnőtt válogatón 3. lett olyan vívók között, mint Gyuricza József és Fülöp Mihály. 4 olimpián vett részt, 3x vívhatott világbajnoki döntőben és 4x-volt tagja a világbajnoki ezüstérmes férfi tőr csapatnak. Büszke arra is, hogy 10 éven át Jenő bátyja vagy ő nyerte az országos bajnokságot, ebből presztízst csináltak.
Sokak szerint tehetségesebb volt testvérénél is, csak kevésbé szorgalmas. Erről úgy tartotta, hogy abban a környezetben, Kamuti Jenő, Fenyvesi, Bóbis Ildikó között valóban ő edzett a legkevesebbet, de mégis talán többet a későbbi tőrvívó nemzedékeknél. Nagyon szeretett vívni, de nem tekintette életbe vágónak a versenyeket, hanem olyan tevékenységnek, ahol jó érzés nyerni – talán a kártyában is – de nem adta volna életét és vérét azért, hogy győzzön.
1980 után évekig a BVSC szakosztályvezetője volt, majd a vívószövetség szakfelügyelője.
Súlyos betegség után 80 éves korában, 2000. augusztus 27-én hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.
Forrás: Kő András: Testvére árnyékában a saját útját járta (Magyar Hírlap 2016. január 29.)
(Ferdinandy Györgyi)