1936. április 10-én született Budapesten. 10 éves korában kezdett el vívni, a Toldi Ferenc Gimnázium testnevelő tanárát, Szabó Zoltánt kérdezte meg, hol tudna vívni tanulni. A vézna kisfiúból nem néztek ki sokat, és bár próbálkozott más sportágakkal is (ökölvívás, kajakozás), végül maradt a vívásnál, ahol első edzője Gellér Alfréd volt.
1952-ben azonban Hatz József, az Elektromos vezető edzője meglátott benne valamit, majd rövid időn belül már mindenki meggyőződhetett a tehetségéről, hiszen 17 évesen, 1953-ban a legjobb 12-be jutott a felnőtt országos bajnokságon. 1955-ben már kétszeres felnőtt magyar bajnok (egyéni, csapat), 1956-ban és 1957-ben ifjúsági világbajnok lett.
1957-ben a tőrvívás hazájában, a párizsi világbajnokságon – példaképét a 4x-es olimpiai és 8x-os világbajnok francia D’Oriolát is megelőzve – briliáns vívással világbajnoki címet szerzett, és a Czvikvszky Ferenc, Fülöp Mihály, Gyuricza József, Kamuti Jenő, Tilli Endre összeállítású tőrcsapat tagjaként is aranyérmet nyert.
Ki tudja, még hány nagy győzelmet szerezhetett volna, azonban az 1958. évi világbajnokság előtt a tatai edzőtáborban Horváth Zoltánnal és Bakonyi Péterrel egy csónakkal játszottak, a csónak elúszott tőlük, és Fülöp Misi, hogy megmutassa, mennyire erős, úgy hozta vissza a csónakot, hogy alámerült és a feje fölé emelte. Megroppant a dereka, a sérülés kezdetben egyszerű húzódásnak tűnt, azonban 5 hét fekvés után sem jött teljesen rendbe. A világbajnokságra ugyan kiutazott, de az azt követő országos bajnokságon összeesett, 6 hónapig kórházban kezelték.
Még néhány évig próbálkozott, kínlódott, végül 26 évesen be kellett látnia, hogy már nem bírja a kimagasló eredményekhez szükséges edzésmunkát. Edző lett, 1960-tól 75-ig az Újpesti Dózsa vezetőedzőjeként tanítványa volt Rejtő Ildikó és Marosi Paula is. 6 évig az öttusa-válogatott vívómestere is volt. 1971-ben Balczó András felkérte, hogy készítse fel őt a müncheni olimpiára. A megállapodás része volt az is, hogy ha Balczó megnyeri a vívást az olimpián, vagy 1050 pontot vív, fizet 100 korsó sört a mesternek. Mindketten győztek.
1976-tól az OSC mestere lett, 1981-ban Kuvaitba szerződött, ahol egyik lánya, Judit megtalálta élete párját a legjobb kuvaiti vívó személyében. 6 gyermekük született, a legkisebb, Szultán jelenleg a kuvaiti vívósport egyik legnagyobb ígérete (itthon a Vasasban vív).
1987-ben Kuvaitból hazafelé tartva Fülöp Mihály egy autóbalesetben combnyaktörést szenvedett, megműtötték. Fél év múlva, bár még bottal járt, már ismét az OSC Semmelweis utcai termében adta az iskolákat tanítványainak.
Milyen vívó volt Fülöp Mihály? Puha mozgású, támadó szellemű, gyors egyenes támadások, ragyogó helyzetfelismerés és kitűnő tempóérzék jellemezte. Virtuóz vívó volt, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is találatot tudott adni. Jellemző, hogy egy szovjet-magyar találkozón Bay Béla kihívta a teremből, és figyelmeztette, hogy ne csináljon teljesen bohócot az ellenfelekből, az ötvenes években ez nem lett volna szerencsés…
A briliáns mozdulatok azonban nem csak a tehetségnek és a legjobb mesternek, hanem a rengeteg gyakorlásnak voltak köszönhetőek. Előfordult, hogy egy 3 órás edzés után otthon egy télikabátot adott az édesanyjára, és a Szent István körúti lakás hosszú előszobájában még egy óra hosszat gyakorolt, a kabát bal felső gombját próbálta eltalálni (az áldozatkész mama pedig sisakot húzott a fejére és állta az energikus támadásokat).
Fülöp Mihályt 70 éves korában, 2006. szeptember 26-án érte a halál. Kedves mosolyát és gyönyörű vívását már csak az emlékek őrzik.
(Ferdinandy Györgyi)