1936. november 3-án született Budapesten, 1950-ben Dömölky Lídiával együtt kezdett vívni, testvéreik invitálására, mivel mindkettőjük bátyja piarista diák volt, akik már javában sportoltak a Semmelweis utcai Bp. Haladás (ma OSC) teremben (Marosiék a ház 4. emeletén is laktak).
Első edzőjük Ganzmann Ferenc volt, majd Marosi Paula Forró Sándornál folytatta, hamarosan átigazolt a Honvédba, 1960-ban pedig a Dózsában, ekkor már Hatz József volt a mestere.
1961-től 1970-ig szerepelt a válogatottban, ezalatt olimpiai arany- (1964) és ezüstérmet (1968) szerzett, világbajnokságokon szintén két érmet nyert: aranyat (1962) és ezüstöt (1966), mindannyiszor csapatban. Igazi csapatember volt, technikás és megbízható versenyző, akire mindig számítani lehetett, és nem utolsó sorban mindig jó kedélyű.
1972-ben fejezte be a vívást, ekkortól a Belügyminisztériumban dolgozott gazdasági területen (a Veres Pálné Gimnázium elvégzése után Közgazdasági technikumot végzett), emellett 1980-ig az Újpesti Dózsa elnökségi tagja is volt. A BM-ből vonult nyugdíja, ahogy akkor fogalmazott, ekkortól főfoglalkozású nagymama lett. Csapattársaival továbbra is rendszeresen összejártak és nagy kártyacsatákat vívtak.
Hosszú betegség után, 2022. március 4-én hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.
(Ferdinandy Györgyi)