Budapesten született 1928. január 18-án, Egerben a cisztercieknél érettségizett, majd gépészmérnök tanult. A fővárosban a Bp. Lokomotív (a BVSC elődje) versenyzője volt. Az őstehetségnek tartott bohém vívó hihetetlenül gyors volt, emellett támadó szellemű és kellőképpen erőszakos, kezdőként a sokoldalú Berczelly Tibort csodálta.
1950-ben a BME-n gépészmérnöki oklevelet szerzett, majd a Gépipari Tervező Irodában, illetve a Postai Tervező Intézetben tervező mérnökként dolgozott.
Tagja volt 1955-ben Rómában a világ-, majd 1956-ban Melbourne-ben olimpia bajnokságot nyert kardcsapatnak, 55-ben egyéniben 5. lett. A legendás Gerevich, Kovács, Kárpáti hármas mellé az olimpia csapatba került három fiatal (Hámori Jenő, Magay Dániel, Keresztes Attila) közül neki sikerült a legjobban a verseny, a franciák ellen négy, a szovjetek elleni presztízsmeccsen három, a lengyelek ellen két asszót nyert.
Ezt követően részt vett a magyar olimpikonok számára szervezett amerikai túrán, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Egy ideig még vívott, 4x-es USA bajnok. 1964-ben amerikai színekben szerepelt a tokiói olimpián (a várakozásokat alul múlva a csapat – melynek tagja volt Hámori és Örley Szabolcs is – csak 7. lett). 1966-tól 2 évig Peruban edzősködött, majd New Yorktól 50 km-re, Suffernben élt vállalkozóként, szerény körülmények között.
1990 után egyre gyakrabban járt haza, de itt sem találta helyét. 1996-ban szélütés érte, tolószékbe kényszerült, súlyos betegsége végképp ellehetetlenítette a helyzetét. 2002 januárjában végleg hazatelepült, ahogy fogalmazott: „hazajöttem meghalni”.
2002. szeptember 26-án, 74 évesen érte a halál, a Farkasréti temetőben nyugszik.
(Ferdinandy Györgyi)