Idrányi Ferenc
1902. július 2. Hernádszentandrás – 1958. október 14. Budapest
Európa-(nem hivatalos világ)bajnoki bronzérmes tőrvívó, 5x-ös országos bajnok párbajtőröző, vívómester, katonatiszt.
Hernádszentandráson született, anyja Győry Margit, apja Idrányi Ferenc földbirtokos. Református gimnáziumban érettségizett, valószínűleg Miskolcon, majd beiratkozott a Ludovika Akadémiára, ahol 1924-ben avatták katonatisztté. 1929-ben végzett a Honvéd Sportoktatói tanfolyamon, ahol később vívómesterként is szolgált.
Kezdetben kardvívásban jeleskedett, később váltott párbajtőrre, az akkor itthon még gyerekcipőben járó fegyvernemben lett sokszoros válogatott, azonban katonai pályafutása miatta vívás gyakran a háttérbe szorult.
Legjobb nemzetközi eredményét az 1935. évi Lausanne-i Európa-bajnokságon érte el, tagja volt a nem hivatalos világbajnokságon bronzérmes tőr csapatnak (Bay Béla, Dunay Pál, Gerevich Aladár, Hajdú János, Idrányi Ferenc, Maszlay Lajos). Párbajtőrben öt alkalommal volt országos bajnok csapat tagja. A korabeli újságok szerint magas, technikás, flegmatikus vívó volt, elővágásai és kézszúrásai voltak az erősségei.
1935-ben léptették elő századossá, a következő évtől Szabadkán szolgált. 1936-ban Kardvívás címmel könyve jelent meg.
1944-ben már alezredes a keleti hadszíntéren, ahol október 8-án súlyos váll lövést kapott. Felgyógyulása után visszatért a frontvonalba, 1945. május 2-án amerikai fogságba esett.
Közel egy év után tért haza a hadifogságból, hamarosan B listára tették, azt ezt követő időszakról keveset tudunk, később vívómesterként is dolgozott.
Életének 56. évében infarktust, majd agyvérzést kapott, 1958. október 14-én hunyt el, a Farkasréti-temetőben nyugszik.
Fotó: ADT