1888. március 30. Mátészalka – 1967. november 12. Budapest
Minden idők egyik legkiválóbb nevelőedzőinek egyike, többek között Petschauer Attila, Kulcsár Győző és Gábor Tamás olimpia bajnokok első vívómestere.
1888. március 30-ám Mátészalkán született, tornatanár kezdte, maga is kitűnő tornász volt, valamennyi sporthoz értett. Egy budapesti középiskolában tanított és már akkor számos vívó került ki keze alól és sok ifjú embernek szerzett kedvet a víváshoz.
Az 1920-as évek elején a kor neves vívómesterével, Fodor Károllyal lépett kapcsolatba és annak a Balaton melletti híres sporttelepét vezette Siófokon. Itt figyelt fel Petschauer Attilára és volt első mestere, ingyen tanította a tehetséges fiatalembert, sőt felszerelést is szerzett neki, ami már akkor is drága mulatságnak számított.
Hamarosan már a fővárosban tanított és asszópartnere volt a kor legnagyobb vívóinak, Békessy Bélának, Szántay Jenőnek, Krencsey Gézának és dr. Tóth Péternek.
A II. világháború után a Vívómester Egyesület – amelynek régebben is tevékeny tagja volt – elnöke lett. Mesterként szerződött az újjáalkotott, vagy újonnan létesült egyesületekhez és hosszú ideig az Újpesti Dózsa vezető mestere volt, ahol változatlan energiával nevelte a fiatalokat. Tanítványa volt többek között Kulcsár Győző és Gábor Tamás. Később a Színművészeti Főiskola tanára lett, ahol a színpadi vívás kiváló szakértőjeként tisztelték, számos színpadi párbaj pompás beállítását láthatta a közönség.
Munkásságát 1962-ben mesteredzői címmel ismerték el.
Utolsó esztendeiben fájdalmas betegség kínozta, keveset mozdult ki otthonából.
79 éves korában, 1967. november 12-én hunyt el, a Rákoskeresztúri temető urnasírjában nyugszik.
Fotó: Szabó László fényképgyűjteményéből