Székelyhídy Tibor

Székelyhídy Tibor

1904. február 20. Kolozsvár – 1989. november 21. Budapest

Olimpikon, 4x-es országos bajnok vívó, katonatiszt, majd vívómester.

Kolozsváron született, középiskolai tanulmányait Nagykanizsán végezte. 1927-ben végzett a Ludovika Akadémián, ezt követően 7 éven keresztül Budapesten teljesített szolgálatot. A sporttanári és vívómesteri képesítés megszerzése után Nagykanizsán, Nagyatádon és Pécsett teljesített szolgálatot. Nemcsak remek vívónak számított, de magasugrásban is szerzett érmeket, és tagja volt az akkoriban kialakuló öttusa mezőnynek is, bár itt viszonylag gyengébb úszótudása miatt nem tudott az élen végezni.

Kezdetben kardvívásban jeleskedett, de a 30-as évek elején hazánkban is egyre jobban elterjedő párbajtőrvívásban lett válogatott, 1936-ban pedig a Bay Béla, Bezzegh-Huszágh István, Borovszky Jenő, Dunay Pál, Székelyhidy Tibor összetételű csapat tagjaként részt vett a berlini olimpián. A párbajtőrcsapat 8:7-re Csehországtól, 8:2-re pedig az olaszoktól is vereséget szenvedett, így a selejtezőkben búcsúzott.

A Honvéd Tiszti Vívó Club színeiben 4 csapatbajnoki címet szerzett, egyéniben 1934-ben bronz, 1935-ben ezüstérmet vehetett át, 1936-ban és 1940-ben a negyedik helyen zárt.

1940-41 között a Ludovikán, 1941-43-ig Kőszegen sporttanárként tevékenykedett, majd a hadszíntérre vezényelték, ahol amerikai fogságba esett, és csak 1945 végén tért haza Magyarországra. Ekkor vívómesterként kapcsolódott be a sportéletbe, de alumínium ötvösként is dolgozott. Az öttusa-válogatott vívómestere is volt, de elsősorban az utánpótlás nevelés területén tevékenykedett. Első edzője és felfedezője volt többek között Bakonyi Péter 2x-es olimpiai bronzérmes, világbajnok kardvívónak.

Vívómesterként a Budapesti Rendőr SE, Láng Gépgyár SE, Vasas Láng és a Turbó Üzemi Sportkör edzője volt, főleg kezdőkkel foglalkozott, végtelen türelemmel és nyugodtsággal tanította meg az alapokat és mutatta meg ismételten a helyes mozdulatokat a gyerekeknek. 1964-ben a Képes Sportban arra a kérdésre, hogy nem túl fárasztó, idegölő-e ez az egyhangú munka, így válaszolt: „Egyedülálló ember vagyok, nekem ez a szórakozásom, örömöm. Úgy is mondhatnám: itt élek társadalmi életet… Higgye el, nincs nagyobb öröm, mint ha egy ilyen gyerek 5-6 év múlva eredményt ér el valahol. Akkor érzi az ember, hogy van értelme annak, amit csinál.”

A 70-es években a KSI szakosztályvezetője volt, ahol kardvívást is tanított. Szinte élete végéig a pástok mellett élt, tanított, szervezte a versenyeket és a gyerekek edzőtáborait.

Életének 86. évében, 1989. november 21-én hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.