Menü
Tóth Péter dr.
1882. július 12. Budapest – 1967. február 28. Budapest
2x-es olimpiai bajnok kardvívó, 17x-es országos bajnok tőr- és kardvívó, fővárosi tiszti ügyész.
Vívó pályafutása gimnazista korában egy pofonnal kezdődött. Az alacsony termetű, vékony fiú mérgében megpofozta a gimnázium legerősebb diákját, a pofonból párbajkihívás lett, de azt elhalasztották az érettségi utánra. Tóth Péter ekkor kezdett vívni, hogy a majdani párbajon nehogy szégyenben maradjon.
A párbaj végül elmaradt, de az akkori szakértők szerint korának egyik legjobb magyar vívójává vált. 1907 és 1934 között tőrben és kardban összesen 17 magyar bajnokságot nyert, a legtöbb férfi egyéni bajnoki címet szerzők örökranglistáján pedig Gerevich Aladárral osztozik, 10-10 aranyéremmel (Tóth 8 tőr és 2 kard, Gerevich 6 tőr és 4 kard egyéni címet szerzett). Érdekesség, hogy a legtöbb egyéni bajnokságot egy hölgy, Gerevichné Bogen Erna nyerte, összesen 12-őt.
A londoni olimpián, 1908-ban a magyar kard első ötkarikás diadala során az olaszok elleni csapatdöntőn mind a négy asszóját megnyerte, egyéniben 5. lett. 1912-ben, Stockholmban is a magyar csapat egyik legjobbja volt, itt egyéniben 6.
1913-ban részt vett a nemzetközi szövetség alakuló ülésén. Az alacsony termetű, látszólag gyenge fizikumú sportembert fantasztikus elszántság, győzni akarás fűtötte, 1928-ban tőrvívásban indult az amszterdami olimpián, és még 55 évesen, 1937-ben is versenyzett.
A második világháború után fővárosi tiszti ügyészként méltatlan helyzetbe került, földmérők mellett segédmunkásként volt kénytelen dolgozni. Később a politikai helyzet enyhülése lehetővé tette, hogy a Népsportban néhány szakcikkel jelentkezzen.
Az ötvenes években, már túl a 70-en, a Bp. Haladás (a mai OSC) Semmelweis utcai terembe járt le gyakorolni. Sákovicsné Dömölky Lídia mesélte, hogy az idős vívó leült egy székre és a fiatal vívóknak Szabó László kiadta a feladatot, hogy mekkora távolságról és milyen akcióval kell őt megszúrni. Soha senki nem tudta eltalálni, mindent kivédett …
Fizikailag és szellemileg frissen töltötte be 80. életévét. A sportág elméletével és történetével foglakozott, az élete utolsó hónapjaiban Klell Kálmánnal közösen írt, a vívás történetét feldolgozó műve kéziratban maradt.
1967. február 28-án, talán régi gyorsaságában bízva egy teherautó előtt akart átfutni, de rosszul számította ki a távolságot. Amikor a mentőautóban magához tért, csak annyit mondott: „A sofőr nem tehet róla, én vagyok a hibás.” Mire a kórházba értek vele, szíve már nem dobogott. 84 évet élt, a Farkasréti-temetőben nyugszik.
Fotó: Szabó László fényképgyüjteményéből.