Hódmezővásárhelyen született 1932. november 24-én. Gyermekkorában a kosárlabdázás szerelmese volt, gimnáziumi évei alatt pedig Banga Sándor testnevelő tanár hatására sportszeretete tovább erősödött. Viszonylag későn, 16-17 éves korában kezdett el vívni egy családi barát rábeszélésére. Első lépéseit a bajnoki címekig Belovai Péter is segítette, aki Gyuricza Józsefet is elindította az egyéni tőrvívó világbajnoki címig vezető úton.
Érettségi után Szegeden tanult tovább, vegyésznek készült, 1956-ban szerzett diplomát. A szegedi évek alatt Márki Ferenc volt a mestere. A diploma megszerzése után Budapestre költözött, az OSC-ben folytatta Szabó Lászlónál, aki Dávid Sándor szavaival élve „hitvallásával és egész mesteri magatartásával külön színt, sajátos típust képviselt mestergárdánkban.” Szabó László mellett pályafutása végéig hűségesen kitartott.
1952-ben, még szegedi vívóként ifjúsági bajnokságot nyert, 1957-ben pedig már felnőtt országos bajnokságot, ettől kezdve 10 évig a magyar női tőr csapat biztos tagjává vált. Az 1960-ban tagja volt az olimpia ezüstérmes csapatnak, Tokióban, 1964-ben pedig a döntőben 3 győzelemmel vette ki a részét a magyar női tőrvívás első – és azóta is egyetlen – csapat olimpiai bajnoki győzelmének. Csapattársaival, akik a barátnői is voltak és maradtak a mai napig, rendszeresen összejárnak, sőt Sákovicsné Dömölky Lídiával családi kapcsolatba is került, hiszen egymás gyermekeinek lettek a keresztszülei.
1959-től háromszor nyert világbajnokságot a magyar csapattal, de egyéniben is voltak kiemelkedő eredményei: 1962-ben és 63-ban – holtverseny után – bronzérmes volt a VB-n.
Dömölky Lidia szerint ő volt a legendás csapat „esze”, a taktika és a megérzés volt a fő erőssége, de koncentrálni és küzdeni is nagyon tudott. Nem volt születetten gyors, sem különösebben technikás, azonban a higgadtságát a legnehezebb pillanatokban is megőrizte, és mindig egy lépéssel előbbre járva túlgondolkodta az ellenfeleket.
1965-ben focizás közben kifordult a jobb térde, a porcleválással egy darab csont is letört. Még visszatért a két komoly műtét után, a csapattal az 1967-es montreáli világbajnokságon (3:6-ról fordítva) ismét világbajnok lett, de ezután már nem bírta a terhelést. Sajnos a rossz térd ma is sok gondot okoz, bár jó egészségnek örvend, nagyon nehezen jár.
Visszavonulása után egy akkumulátorgyár fejlesztőmérnökeként dolgozott. 1987-től nyugdíjas, alapítója az Olimpiai Bajnokok Klubjánal és tagja a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának.
Férje is vegyész volt (2005-ben hunyt el), egy fiuk született, aki kutatói pályát választott, családjával Spanyolországban dolgozik, de egyre több időt tölt itthon is.
A legendás magyar női tőr aranycsapat rangidőse egyedül él, a Covid-járvány miatti bezártságot nehezen viselte. 2021 tavaszán infarktuson esett át, 2024-ben ismét kórházba került, majd eltörte a kezét, de lélekjelenlétének, erős szervezetének és a pástokról megismert akaraterejének és szívósságának köszönhetően felgyógyult, sőt segítséggel ugyan, mert nehezen jár, de részt tud venni a jelentős találkozókon.
Jó egészséget kívánunk a ma 93 éves Juhász Katalinnak!
Fotó: Ferdinandy Györgyi (2021)
(Ferdinandy Györgyi)