1932. április 6-án született Szegeden. Édesapja katonatiszt volt, ő vitte magával vívni, amikor fia még csak 10 éves volt. Eleinte nemigen szerette az unalmas lábmunkát, de egy év után, amikor Armentano Ede már kardot adott a kezébe, megszerette. A háború után a jómódú arisztokrata család elvesztette a vagyonát, a Vidra u. 6. szám alatti cipészműhelyben laktak és a szegedi piarista gimnáziumban érettségizett fiatalembert nemhogy nem vették fel az egyetem vegyészkarára, de még álláshoz is csak szeretett mestere, Márki Ferenc segítségével jutott: távírdai munkát kapott, és ekkortól minden energiáját a sportra fordította.
1950-ben Budapestre költözött, ekkor már az egyik legtehetségesebb ifjú kardvívónak számított, példaképe Kovács Pál volt. 22 évesen, 1954-ben tagja volt a világbajnok magyar kardcsapatnak (egyéniben 8. lett), akárcsak 1956-ban az olimpiai bajnok kardválogatottnak. A 24 éves fiatalember nem tért vissza Melbourne-ből, Kaliforniában telepedett le és a Berkeley Egyetemen szerzett vegyész diplomát. Kedvtelésből még vívott egy darabig, 3 amerikai bajnoki címet is szerzett, de elsősorban a szakmájának élt. A Szilícium-völgyben, Los Altosban lett a Raychem nevű vállalat termékfejlesztési igazgatója.
Évtizedek távlatából is szeretettel emlékszik mesterére, Márki Ferencre: „Minden tekintetben közel kerültünk egymáshoz, neki köszönhetem, hogy olimpiai bajnok lettem.” Miután az 1955-ös budapesti nemzetközi verseny döntőjében 5:0-ra legyőzte Kárpáti Rudolfot, lapot küldött Márkinak, amelyen az állt: „Kedves Feri bácsi! Köszönöm ezt az eredményt. Ez kizárólag Feri bácsin múlott. Üdvözlettel: Dani.” Később pedig, amikor az olimpiáról szintén Amerikába emigráló Jekelfalussy Piller György 1960-ban San Franciscóban meghalt, Magay Dániel közbenjárásának köszönhetően Márki mester átvette és 1962-ben újra megnyithatta Piller iskoláját.
Magay Dániel 1964-ben tért először vissza Magyarországra, ezután rendszeresen látogatta a családját Szegeden. A hatvanas években megnősült, felesége pszichológus, 2 gyermekük született, Katalin 1967-ben, az 1970-ben született Dániel Dan Magay néven ismert dzsesszzenész.
A szegedi Piarista Gimnázium 1995-ben Magay Dániel díjat alapított. Nagy bánata volt, hogy sokáig nem kaphatta vissza a magyar állampolgárságát, azonban 2017-től végre hivatalosan is ismét magyarnak mondhatja magát.
Isten éltesse sokáig jó egészségben!
(Ferdinandy Györgyi)