Földes Dezső dr.

Földes Dezső dr.

1880. december 30. Miskolc – 1950. március 27. Cleveland

2x-es olimpia bajnok kardvívó.

1880. december 30-án született Miskolcon, gimnazistaként itt kezdett el vívni Benedek Gyulánál.

Felkerülve Budapestre, csak mint negyedéves medikus kezdett újból és intenzíven foglalkozni a vívással, a Fővárosi Vívó Clubban (FVC) Angelo Toricelli mester tanítványa volt. Első versenyén, 1904-ben a „Nemzeti Sport” versenyen 6. lett, majd egy szegedi versenyen 7.

1908-ban már tagja volt az olimpiai bajnok kardcsapatnak (Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter, Werkner Lajos), a beszámolók szerint az örök rivális olasz kardcsapat elleni elődöntőben a vártnál jóval nagyobb arányú 11:5-ös győzelmünkben 2 győzelemmel vette ki a részét. A londoni olimpia érdekessége volt, hogy a vívóversenyeket szabad ég alatt rendezték meg, a pástok talaja kavicsos, agyagos, csúszós volt, és az igazi angol időjárásban csupán egy ponyva védte a versenyzőket attól, hogy csuromvizesen mérkőzzenek a bajnoki címért.

Az 1912-es stockholmi olimpián dr. Földes Dezső szintén tagja volt az olimpiai bajnok kardcsapatnak (Berty László, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos). Az egyéni versenyről Orbán Sándor vívómester, a nagyváradi honvéd hadapródiskola tanárának beszámolóját olvashatjuk a Sportvilág 1912. évi 42. számában: a 128 induló közül Földes biztosan jutott be a döntőbe, ahol azonban pár első „assautja” nem sikerült, de látva azt, hogy helyezésre már úgysem számíthat, szépen és könnyen vívott, végül 8. lett.

Az FVC az olimpián részt vett Berty László és Földes Dezső tiszteletére társas vacsorát rendezett, melyen egyúttal elbúcsúztatták a hosszabb külföldi tanulmányútra induló Földest, aki olyan ajánlatot kapott az Újvilágból, amelynek sebészorvosi karrierje érdekében nem állhatott ellen, egy előkelő szanatórium vezető sebészének hívták.

1913-ban még arról írt a Sporthírlap december 1-i száma, hogy talán rövidesen visszatér, azonban csak 10 évi amerikai tartózkodás után, 1923-ban töltött el néhány hónapot Magyarországon. A Sporthirlap 1923. január 4-i számában beszámol Gerentsér mester Lónyai utcai termében (innen költözött Gerentsér mester 1930-ban a mai OSC vívóterembe) megrendezett vívóestélyről: „Általános örömet keltett Földes Dezső dr. megjelenése. A stockholmi győztes magyar csapat kitűnő vívója nagy gyönyörűséggel nézte végi a páros küzdelmeket, amelyek alatt újra fellángolt benne a vívás iránti régi szerelme. Földes dr. többször kifejezést adott abbéli vágyának, hogy szeretne egy jó magyar mestert kisegíteni Amerikába.”

Magyarságát és hazaszeretetét új hazájában is megőrizte, erről tanúskodnak a Komjádi Béla vezette magyar úszó és vízipóló válogatott 1932. évi clevelandi túrájáról szóló Nemzeti Sport beszámolók, melyek idézik a Földes által vezetett clevelandi Magyar Olimpiai Bizottság 200 terítékes díszvacsorája során elmondott szavait: „Úgy küzdjetek, hogy minden sikeretek boldoggá fogja tenni Magyarországot, de még boldogabbá az amerikai magyarságot”.

Clevelandben szanatóriumot nyitott szegényeknek, és két rendelőt nyitott az amerikai és a magyar negyedben is. Az 1932-es olimpia vívóversenyein Földes Dezső ugyan az USA csapat zsűrijeként vett részt, de a magyar sportolók hozzá fordultak orvosi segítségért, kezelte Komjádi Béla lábsérülését és Madarász Endre ökölvívót is.

A jó tempójú támadásairól és gyors riposztjairól híres bajnok 69 éves korában, 1950. március 27-én Clevelandben hunyt el.

Fotó: ADT