VÍVÓMÚZEUM ALAPÍTVÁNY
A MAGYAR VÍVÓSPORT HAGYOMÁNYAINAK ŐRZŐJE
Budapesten, 1988. január 11-én hunyt el Palócz Endre (született: Budapest, 1911. március 23.) világbajnok, olimpiai bronzérmes magyar vívó, edző.
1929-től a Budapesti EAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1933-tól az UTE (Újpesti Torna Egylet), 1936-tól a Magyar AC (Magyar Atlétikai Club), 1945-től a Budapesti Vasas, majd 1954-től a Budapesti Vörös Meteor vívója volt. 1937-től 1956-ig mindhárom fegyvernemben szerepelt a magyar válogatottban. Nemzetközi versenyeken elért valamennyi jelentős eredményét és összesen tizenegy magyar bajnoki címét is csapattagként érte el. Részt vett az 1948. évi és az 1952. évi olimpia tőr egyéni és csapatversenyein, csapatban ötödik, illetve harmadik helyezést ért el. Kétszer volt a világbajnok kardcsapat és kétszer a világbajnoki harmadik helyezett tőrcsapat tagja. Az 1956. évi olimpián már nem vett részt. Az aktív sportolást 1957-ben fejezte be.
Edzőként részt vállalt a kubai kardvívás felvirágoztatásában. Idős korában sem távolodott el szeretett sportágától, a Budapesti Vörös Meteor, majd az MTK-VM kardedzője lett, főként fiatalokkal, gyermekekkel foglalkozott. Tanítványai rajongásig szerették, mert nemcsak a sportág alapjait, hanem sportszerűséget és emberséget is tanulhattak tőle. Többek között Szabados Gábor IBV ezüstérmes, ifjúsági és junior bajnok kardvívó nevelőedzője volt.
Budapesten jogtudományi oklevelet szerzett és nyugalomba vonulásáig a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője volt.
Kép: Palócz Endre, Nemzeti Újság, 1936
(Wikipédia)
... See MoreSee Less
Az Újpesti Torna Egylet születésnapi ünnepséget szervez az UTE megalakításának 140. évfordulója alkalmából az UTE sportolóinak és munkatársainak, illetve az UTE korábbi sportolóink és munkatársainak.
2025. június 14. szombat, 16 óra, UTE Sportközpont, Szilágyi út 30.
Egykori és mai versenyzők, edzők és mindenki aki valaha "Dózsás" volt! Értesítsétek egymást és regisztráljatok!
Regisztáció: az ute.hu nyitóoldalán.
... See MoreSee Less
80 éve, 1945. február 8-án hunyt el Santelli Italo olasz származású, iskolateremtő magyar vívómester.
Olaszországban, a La Spezia megyei Carrodanoban született 1866. augusztus 15-én. 1887-89-ig a római központi katonai vívómesterképző intézetben, a Scuola Magistrale-ben tanult, ahol Carlo Pessina tanítványa volt, ezt követően Firenzében a 2. gránátosezred katonai vívómestereként dolgozott. Kiváló mestervívó is volt, 1900-ban olasz színekben olimpiai ezüstérmet szerzett.
A magyar köztudatba 1896-ban robbant be, amikor a millenniumi kard mesterversenyen parádés vívással győzedelmeskedett: a hazai sajtó ekkor „sátáni” vívása és hatalmas termete, félelmetes megjelenése miatt tréfásan a Satanelli nevet adta neki. Sikerének hatására a MAC hívta vívómesterének, de saját termet is nyitott, 1897-1906-ig a Rákóczi út - Puskin utca sarkán lévő épületben, 1904-1906-ig a Semmelweis utca 4. szám alatt (a mai Egyetemi Vívóterem melletti épületben) is tanított, majd 1906-1933-ig az Erzsébet körút 1. szám alatti épület 1 emeletén volt legendás vívóterme.
A magyar – és így a világ – vívósportjának korszakos mestere volt, hiszen ötvözte a hagyományos magyar vívást az addig világelső olasz kardvívással. Nem csak emiatt volt kiemelkedő egyéniség, de ellenállhatatlan személyisége is nagy hatással volt minden tanítványára, akik rajongtak érte. Legendás versenyzőit felsorolni is nehéz, előfordult, hogy egyszerre 20 olimpiai és világbajnok forgatta a fegyvert termében. Petschauer Attila, Gerevich Aladár, Elek Ilona, Kabos Endre, Berczelly Tibor, Bogen Erna, Szántay Jenő, Gerde Oszkár fémjelezték iskoláját, de kiemelkedő vívómestereket is nevelt, többek között Duronelly Lászlót, Szabó Lászlót és Csiszár Lajost. Sokukat ingyen, sőt volt, hogy zsebpénzt adott Petschauernek villamosra…
Legendás volt, ahogy törte a magyar nyelvet. A neve olasz volt, de a szíve magyarrá vált. 1924. évi párizsi olimpián az olasz - magyar mérkőzésen az olasz Puliti inzultálta az egyik magyar zsűritagot, ezért kizárták, majd az egész olasz csapat visszalépett. Santelli honfitársai ellenében a magyaroknak adott igazat, emiatt néhány héttel később a milánói pályaudvaron egy olasz csoport megtámadta és alaposan helybenhagyta. Miközben honfitársai csépelték, ezt mondta: „Agyon is verhettek, mert többen vagytok… De mégis a magyaroknak volt igazuk”. Majd egy kacifántos olasz káromkodás után még hozzátette: „azt a huncut teremtette!”.
Az I. világháború alatt nem ment jól a vívóterem, 1919. július elején hazautazott Olaszországba. Londonba invitálták, de a meghívólevelet apjához, Giovanni Santellihez küldték, és csak hónapok múlva érte utol a mestert, aki akkor már ismét Pesten dolgozott.
Népes családja körében élt, négy lánya és két fia volt, Giorgio, aki 1897-ben már Magyarországon született, kiváló vívó lett, 1920-ban egyéni magyar kardbajnok, olasz színekben Antwerpenben olimpia csapatbajnok (a magyarok, mint az I. világháború vesztes állama, nem vehettek részt az 1920-as olimpián…), ezt követően New Yorkban lett vívómester, és dolgozott nemzeti edzőként öt olimpián az amerikai csapat mellett.
Az 1930-as évek elején megsérült a bal combján, attól kezdve bicegve, bottal járt, de az iskolái továbbra is a régiek voltak. Utolsó vívóterme a Váci utca 20-ban volt, 47 év után, 1943-ban fejezte be az oktatást, ekkor már 77 éves volt. Arról, hogy miért hagyta abba, ezt mondta: „Mostan betegnek lenni és pihenni, később ismét akarni vívni.” De egyik legkedvesebb tanítványának, Gerevich Aladárnak még adott iskolát…
Gerevich 1944 Karácsonyán délelőtt még meglátogatta, vitt neki 2 üveg bort: „Akkor már az öreg elég rossz állapotban volt.” Budapest ostrománál egy becsapódó gránát lánya, Fiorenza halálát okozta, ezt a csapást Santelli már nem tudta kiheverni, február 8-án elhunyt. Holttestét a szintén olasz származású vívómester, Eduardo Alajmo vitte targoncán a Kerepesi temetőbe.
Síremlékét neves szobrász tanítványa, Dabóczy Mihály készítette. 1979-ben a sírkőavatáson Bay Béla így emlékezett a Maestróra: „Én sosem voltam Santelli tanítvány, mégis egész vívópályafutásomra rányomta bélyegét az iránta megnyilvánuló emberi és szakmai tiszteletem.”
Emlékét évtizedekig emlékverseny, a Santelli Kupa őrizte.
(Ferdinandy Györgyi)
www.vivomuzeum.hu
... See MoreSee Less
71. születésnapját ünnepli Kőrösi László vívómester, Horváth Mariann 6x-os világbajnok edzője és férje, mesteredző, 2002 és 2006 között Borsodivánka polgármestere.
1954. február 7-én született Pécsett, 9 éves korában ismerkedett meg a vívással, elsősorban párbajtőrben versenyzett. Elvégezte a Testnevelési Főiskolát, majd 26 éves korában felhagyott a versenyzéssel és az Újpesti Dózsában kezdőkkel kezdett el dolgozni.
1988-tól a Bp. Honvédban folytatta, ekkor kezdett el foglalkozni az akkor még „gyerekcipőben járó” női párbajtőrvívással. Legjobb tanítványa az abban az időben a párbajtőrvívás meghatározó egyénisége, Horváth Mariann volt, aki évekig - az 1993-ban bekövetkezett térdsérüléséig - zsinórban nyerte a világbajnoki címeket, egyéniben és csapatban egyaránt. Abban az időben a női párbajtőrvívás még nem szerepelt az olimpiák műsorán…
Csoma, ahogy sporttársai nevezték, egyik első edzője volt a 2x-es egyéni olimpia bajnok Nagy Tímeának is, illetve a női párbajtőr válogatottnak.
Versenyzői összesen tíz világbajnoki címet szereztek, az utolsó nagy sikert az 1999-es szöuli világbajnokságon Tóth Hajnalka érte el, aki csapatban világbajnok lett. Munkásságát 1993-ban mesteredzői címmel ismerték el.
Tanítványával, Horváth Mariannal 1991-ben kötöttek házasságot. 2000-ben felhagyott az élsportban történő edzőséggel, feleségével és gyermekeivel egy Tisza-tó közeli faluba, Borsodivánkára költöztek, ahol Kőrösi Lászlót 2002-ben a település polgármesterré választották
(Ferdinandy Györgyi)
www.vivomuzeum.hu
... See MoreSee Less