Gerevich György

Gerevich György

1946. május 26. Budapest – 2008. augusztus 8. Budapest

Vívómester, Szilágyi Áron, Nemcsik Zsolt és Szatmári András edzője.

1946-ban igazi vívófamiliában született, Gerevich Aladár 7x-es olimpia bajnok és Bogáti Bogen Erna olimpiai bronzérmes, világbajnok és 3x-os Európa bajnok tőrvívónő első gyermekeként. Apai nagyapja is vívómester volt Miskolcon, anyai nagyapja, Bogáti Bogen Albert pedig a monarchia tisztjeként az osztrák kardcsapat színeiben  nyert kardvívásban ezüstérmet az 1912. évi stockholmi olimpián, ahogy 1948-ban született öccse, Pál is 2xes olimpia bronzérmes, 4x-es világbajnok kardvívó.

Édesapja tanította vívni, ifi korában jó eredményeket ért el, de felnőttként „csak” hetedik volt a ranglistán, és amikor érezte, hogy nem tud előbbre lépni, abbahagyta a vívást. 1972-ben kezdett edzősködni, először a BVSC-ben mellékállásban, azután 1980-tól haláláig a Vasasban.

Szakmai tudásával és emberségével, méltón a családi örökséghez, a legnagyobb mesterek egyikévé vált. Vérében volt a tanítás, sasszemmel szúrta ki a tehetségeket. Edzőként azt vallotta, hogy csak sok munkával lehet hosszú távon eredményesnek lenni. Maximalista volt, sokat dolgozott a „gyerekeivel”, de meghallgatta a problémáikat is, szinte saját gyerekeiként kezelte mindnyájukat, legyen az világbajnok vagy a vívás alapjaival még csak ismerkedő vívópalánta. Ragaszkodott ahhoz is, hogy a gyereke a kezei alatt nőjenek fel, sosem vett át már kész vívókat.

Optimista, mosolygós, mókára mindig kész elhivatott ember volt, azon kivételesek egyike, akit mindenki szeretett.

Legnevesebb tanítványai is mindig a legnagyobb szeretet és tisztelet hangján emlékeznek róla. Az olimpiai ezüstérmes, 2x-es világbajnok Nemcsik Zsolt, akinek több, mint 20 évig volt mestere, így vallott róla: „Nála jobb embert nem ismertem, talán túl jó is volt.”

Szilágyi Áron első olimpia aranyérme után is nyilatkozataiban az elsők között szólt szeretett mesteréről. „Gerevich György volt a nevelőedzőm, és elmondhatatlanul szerettem. A 2008-as tragikus halála óta nincs mellettem, de nagyon remélem, az égből nézett engem, és nagyon büszke rám. Az vagyok én is rá, és mindent köszönök neki.” „Amikor az égre nézett, az neki szólt?” – hangzott a kérdés. „Természetesen. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem, hogy jóban lehettem, hogy dolgozhattam vele.”

A Vasas 2017-ben egyéni világbajnoki címet szerzett kardozója, Szatmári András is évekig Gerevich tanítvány volt, csakúgy, mint a világbajnoki ezüst és bronzérmes Iliász Nikolasz. De rajtuk kívül is kiváló versenyzők egész sorát nevelte, elég talán Pető Réka, Damu Dóra, Kovács Laura és Csaba Márton Bence nevét említeni.

2007-ben a szentpétervári világbajnokságon a magyar karcsapat (9 év után újra) megnyerte a világbajnoki címet. A csapatban 2 Gerevich tanítvány vívott, Nemcsik és Szilágyi, és ma már legendaszámba megy, ahogy az akkor 17 éves Szilágyi Áron az orosz csapat elleni mérkőzésen az utolsó előtti asszóban 8:3-ra verte az előző napokban 5. egyéni vb aranyát nyerő, 4x-es olimpiai bajnok Pozdnyakovot….

Ilyen előzmények után várták kardvívóink a 2008-as olimpiát. Még 2007 végén Gerevich Gyuri bokaműtéten esett át, mivel beszűkült a bokájában az izületi rés, ezért a csontból ki kellett vágni egy darabot és összecsavarozni. Négy hónapig volt a lába begipszelve, de két héttel a műtét után már edzést tartott, ült egy asztalon, mert járni nem tudott, és úgy adott iskolát. A tanítványoknak meg kétszer annyit kellett mozogniuk, mint egyébként…

Még részt tudott venni a 2008. évi kijevi Európa-bajnokságon, azonban ott rosszul lett, a versenyeket már kórházból követte. A tragédia még megelőzhető lett volna, ha önmagára jobban figyel, de tanítványai és az olimpia szereplés számára fontosabb volt. Hamarosan azonban kórházba került, ahol néhány hét múlva a szervezete feladta a küzdelmet a fertőzéssel szemben, és 2008. augusztus 2-án elhunyt.

Nemcsik és Szilágyi néhány órával a pekingi olimpia utazás előtt kapták a hírt mesterük haláláról, hatalmas lelkierőre volt szükségük, hogy ilyen körülmények között egyáltalán versenyezni tudjanak.

Gerevich György halála fájdalmasan korai és értelmetlen volt, mégis teljes életet élt, hiszen tanítványai a tőle kapottakat viszik tovább, kamatoztatják és érnek el a magyar kardvívás felülmúlhatatlan hagyományaihoz méltó eredményeket.

Fotó: ADT