Szabó-Orbán Olga

Szabó-Orbán Olga

1938. október 9. Kolozsvár – 2022. január 5. Budapest

Szabó-Orbán Olga olimpia ezüst- és 2x-es bronzérmes, 2x-es világbajnok, 3-3x-os világbajnoki ezüst- és bronzérmes román színekben versenyző magyar tőrvívónő.

Kolozsváron született, 7. osztályos korában tanárnője, Bartos Katalin vitte le az osztályát egy vívóedzésre, ahol a tanárnő férje, Bartos Tibor vezette az edzéseket (Bartos Katalin maga is vívó volt). Hamar felfigyeltek a tehetséges kislányra, elvitték a kolozsvári Haladás (Progresul) edzéseire. Tehetségét felismerte Schenker Lajos vívómester (Schenker Zoltán olimpia bajnok kardvívó bátyja), az ő irányítása alatt kezdett el versenyszerűen vívni.

1955-ben, 17 éves korában győzött a román felnőtt országos bajnokságon, a következő évben a Melbourne-i olimpián pedig nagy meglepetésre ezüstérmet szerzett. Ő volt a legfiatalabb a mezőnyben, már a döntőbe jutása is hatalmas siker volt. A tapasztalatlan ifjú bajnoknő az angol vívónőtől, Gillian Sheentől, akit két nap alatt háromszor is legyőzött, a legfontosabb, az első helyért vívott asszóban 4:2-re vereséget szenvedett. Bartos Tibor ezután ezt mondta neki: „Soha nem leszel ilyen közel az olimpiai aranyhoz.”

Sajnos igaza lett, ennek ellenére Orbán Olga olimpiai és világbajnoki érmek sorát nyerte a következő 20 évben.

Pedig a román sportvezetés nem igazán támogatta, 1962-ben például a román válogatottat nem is nevezték a Buenos Aires-i világbajnokságra, végül Orbán Olga és Maria Vicol mégis kiutazhatott az argentin fővárosba, ámde edző nélkül. A nagyváradi származású Bay Béla segített neki tanácsaival, ezt megfogadva sikerült elhódítani a világbajnoki címet. „Miután a versenyt megnyertem, felálltam a dobogóra, és a zenekar egy egészen ismeretlen himnuszt kezdett el játszani, a „Traisasca Regele” kezdetűt. A román nagykövet odament a karmesterhez, hogy álljon le, de az folytatta. A szinyérváraljai születésű Bay Béla csapkodta a kalapját, úgy kacagott” – emlékezett később Orbán Olga.

1969-ben a havannai világbajnokságon a román női tőr csapat feljutott a csúcsra, világbajnoki aranyérmet nyert az Orbán Olga, Gyulai (Drimba) Ilona, Tasi (Ardeleanu) Zsuzsa, Maria Vicol összetételű csapat. A döntő asszót Orbán Olga nyerte meg a szovjet Samusenko ellen.

1970-ben az ankarai világbajnokságon a román csapat ezüstérmes, Orbán Olga egyéniben bronzérmes, a Sportul újságírója mégis elégedetlenkedett a vívónők szereplése miatt…

Orbán Olga 1959-ben kötött házasságot Szabó Sándor kolozsvári vízilabdázóval, ezután Szabó-Orbán Olga néven versenyzett.

38 éves koráig versenyzett, ezután edzőként dolgozott a Steuanál. 1990-ben, még a rendszerváltás előtt családjával Budapestre költözött, másfél évig a Honvéd edzője volt a felnőtt csapat mellett, de hiányoztak neki a gyerekek, ezért 1992-től nyugdíjazásáig francia nyelvet oktatott a kispesti Ady Endre Iskolában.

Mi volt Szabó-Orbán Olga titka? A válasz egyszerű és mégis példaadó: rendkívüli tehetsége, amit mindvégig kamatoztatni tudott. Villámgyors volt, ami fantasztikus tempóérzékkel társult, erős idegzete pedig fegyelemmel és szerénységgel ötvöződött. Sákovicsné Dömölky Lídia szerint: „mindig azt mondtuk: ha Olga velünk, a magyar csapatban vívhatott volna, verhetetlenek lehettünk volna!”.

Románia első olimpiai érmes és világbajnok tőrvívója életének 84. évében, 2002. január 5-én Budapesten hunyt el.

Forrás: Killyéni András: Egy kolozsvári lány fényképalbumából