Kevey (Richter) János

Kevey (Richter) János

1907. február 28. Németország – 1991. április 11. Budapest

1x-es egyéni és 8x-os csapatbajnok vívó, vívómester, a lengyel vívás háború utáni felvirágoztatója.

1907. február 28-án Németországban született, apja dr. Richter Ferenc királyi ügyész, anyja Behr Ida. A német nemzetiségű család hamarosan Magyarországra költözött, a vajdasági Keveváron éltek, innen ered a magyar állampolgárság megszerzése után felvett Kevey név.

A kardvívással a fehértemplomi gimnáziumban ismerkedett meg, később szegedi joghallgatóként Tomanóczy Gusztáv tanítványa lett. 1930-ban egyetemi bajnokságot nyert, ezzel bekerült az egyetemi világbajnokságon induló csapatba, mellyel aranyérmet nyertek. Elsősorban a szúró fegyvernemekben gyűjtötte a babérokat, 1940-ben párbajtőr egyéni bajnokságot nyert, 8x pedig csapatban nyert országos bajnoki címet.

Jogászként nem tudott elhelyezkedni, ezért a katonai pályát választotta. 1935-től a Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézetben sajátította el a vívómesterség mesterfogásait, közben pedig fokozatosan lépett előre a katonai pályán is. 1938-ban Lengyelországba vezényelték, ahol Szombathelyi Tibor munkáját folytatva tanította vívást, tevékenységéért pedig a lengyel állam Polonia Restitutia lovagkereszttel tüntette ki. E kitüntetést élete végéig viselte, a háborús időkben, magas beosztású katonatisztként ez igen bátor cselekedet volt…

1940-ben nősült, felesége Bundy Mária, akinek dédnagybátyja az aradi vértanú Aulich Lajos.

A háború alatt lengyel tiszteket, zsidókat is menekített, ahogy mondta: „kötelességem volt, ha már lengyel kitüntetést kaptam!”

1947-től a lengyel sportvezetés kérésére ismét Lengyelországban dolgozott, kezdetben mindhárom fegyvernemben tanított, de rövid időn belül már csak kardvívókkal foglalkozott, kardmestere, Borsody László iskoláját elterjesztette Lengyelországban is. Ennek nyomán olyan versenyzőket nevelt és készített fel a világversenyekre, mint Jerzy Pawlowski (olimpiai és 7x-es világbajnok), Wojciech Zabloczki (4x-es világbajnok) vagy Ryszard Parulski (2x-es világbajnok), de edzők egész sorát is kinevelte. Talán az első nagy siker az volt amikor, amikor 1959-ben, a budapesti világbajnokságon a lengyel válogatott legyőzte az évtizedek óta verhetetlen magyar karcsapatot…

Kevey nagy hangsúlyt helyezett a fizikai képzésre, hírhedten kemény kiegészítő edzéseket tartott, például magas hegyekre, zsákokkal a háton lépés kitörésekkel kellett felmászni. Statisztikailag elemezte és kiértékelte az akciókat, és szinte tökélyre fejlesztette a flesht (lerohanó támadás). Iskolája a gyorsaságra, a gyorsításra, a pavlovi reflexekre épült, kombinálva az akrobatikával.

1959-től Olaszországban, Rómában és Milánóban tanított, itt is jelentős vívókat nevelt pl. Wladimiro Calarese, Ronaldo Rigoli.

1970-ben tért haza, attól kezdve a BSE-ben tanított, onnan ment nyugdíjba 1981-ben. De még 80 éves korában is gyakorolt otthon, tavasztól őszig a szabadban.

1991. április 11-én, 84 éves korában hunyt el. Temetésén szinte az egész lengyel vívószövetség megjelent a Farkasréti temetőben, és a magyarok mellett a lengyelek is híven őrzik és ápolják emlékét.