Arlow Gusztáv lovag

Lovag Arlow Gusztáv

1861. július 14. Eszék – 1926. október 27. Eszék

Az 1890-es, 1900-as évek egyik legjelentősebb magyar vívómestere, a Magyar Vívómesterek Egyesületének titkára, szakíró, katonatiszt.

Eszéken született 1861. július 14-én, katonacsalád tagjaként, édesapja, lovag Arlow Sebestyén és fivére, Viktor sokszorosan kitüntetett tisztek voltak a császári és királyi hadseregben. Arlow Gusztáv is katonai pályára lépett, és elvégezte a bécsújhelyi vívómesterképző akadémiát, sőt 1894-ben Franz Litomysky kapitánnyal közösen vívó szakkönyvet adott ki az akkor divatos magasterc-iskoláról (Arlow-Litomysky: Systematisches Lehrbuch für den Unterricht im Säbelfechten aus der Hoch-Tierce-Auslage).

Ugyanebben az évben kilépett a hadseregből, mert nem tudta elvenni Zsille Erzsikét feleségül, ugyanis az eszéki leánynak szegény volt a családja, és nem tudták letenni számára a kauciót. Pestre költöztek és 1984-ben Arlow megnyitotta vívóiskoláját az Erzsébet körút 1. szám alatti épületben. (A mai Blaha Lujza téri épületben lévő vívóteremről, melyben Santelli Italo 1909-1933-ig dolgozott, bővebben itt: https://vivomuzeum.hu/gyujtemeny/az-erzsebet-korut-1-szam-alatti-vivoterem-1909-1933-ig-santelli-terem-tortenete/.)

1896 után Luigi Barbasettitől tanulta az olasz kardiskolát, és az elsők között tette magáévá az olasz kardiskolát és párosította az olasz és magyar kard rendszert.

 1902-ben adta ki fő művét, az 53 művészi kivitelű fényképpel illusztrált „Kardvívás” című szakkönyvét,  melyben az idegen szakkifejezések magyarral való helyettesítésének nehéz munkájával is megbirkózott, és már csoport-tanítási módszereket is közre adott. Ízelítőként egy szép idézet a könyvből: „Ember áll szemben emberrel, jellem jellemmel, lélek lélekkel”.

Saját terme mellett egyetemi vívómesterként a BEAC-ban is tanított, 1900 és 1905 között Szolnokon minden évben vívóakadémiát szervezett, 1907 és 1909 között Selmecbányán is tartott tanfolyamokat.

A kor „vívóversenyein”, az akadémiákon kora legjelentősebb mestereivel mutatta be tudását, a leírások szerint higgadtan és elegánsan forgatta a fegyvert, heves támadások, gyors és biztos riposztok jellemezték a vívását.

1909-ben visszatért a hadseregbe, az Erzsébet körúti vívótermet Santelli Italo vette át.

A világháború alatt Pécsett a katonarendőrség parancsnoka volt, a vesztes háború után visszaköltözött Eszékre és ott vívóiskolát nyitott.

65 éves korában, 1926. október 27-én hunyt el Eszéken.

Fotó: Nemzeti Sport 1904.